Egység keleten

„Unión belüli és kívüli kelet-közép-európai országok első alkalommal léptek egységesen nagyot a nemzetközi diplomáciában. Magyarország mellett Románia, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Litvánia, Macedónia, Montenegró, Lengyelország, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia tudott egy hangot képviselni a Kínával folytatott egyeztetésen. Pekingből nézve ezek a többnyire kis államok egyenként törpéknek minősülnek, együtt viszont már komoly piacot jelentenek. A kelet-közép-európaiak uniós tagsággal rendelkező része komoly súllyal jelenhet meg Brüsszelben is, ha nincsenek könnyedén kijátszható, nyilvános ellentétek köztük. Fontosak a bukarestihez hasonló közös fellépések akkor, amikor német, francia, brit, de akár holland vagy belga részről is megalázó kioktatások érkeznek Európa keleti, »posztkommunista perifériájára«.

Bár a nyugati sajtó igyekezett elhallgatni a kelet-közép-európaiak és Kína csúcstalálkozóját, azért egy ejnye-bejnyének szánt brüsszeli megnyilatkozás jelezte: igenis szálka az uniós megmondók szemében a keleti összefogás. Bizonyos Karel De Gucht, aki most éppen kereskedelmi biztos az Európai Bizottságban, »felszólította« az EU-tagállamokat, hogy a Kínával fenntartott kétoldalú kapcsolataikban ne lépjék át az ázsiai nagyhatalom és az unió közötti együttműködés irányelvét. Nem tartozik közvetlenül a témához, de a nagy tudású belga politikust odahaza adócsalással vádolja az adóhatóság, közel egymillió eurót követelnek rajta. Amúgy abból a Belgiumból származik az intőkkel élő úr, amely etnikai problémái miatt a szétesés szélén áll, s két évvel ezelőtt világrekorder lett kormányozhatatlanságban, 353 napig képtelenek voltak egy épkézláb kabinet felállítására Brüsszelben, lekörözve ezzel a korábbi csúcstartókat, Irakot és Kambodzsát. Telibe talált a román külügyminiszter válasza, miszerint a belga biztost korábban nem zavarta, hogy nyugat-európai országok több milliárd eurós szerződéseket kötöttek az ázsiai nagyhatalommal. De Gucht az unió hangjaként azokban is megerősíthette a kelet-közép-európai összefogás hatékonyságát, akik eddig kételkedtek benne. Az iránytűt vesztett, egységes álláspontot kialakítani még a legegyszerűbb külpolitikai kérdésekben sem képes Nyugat-Európának csak a határtalan gőgje maradt változatlan.

Régiónk jó úton jár.”