A közmédia (ny)elvei

„A közszférában dolgozó, mellékállásban a családjukért aggódó nők videoüzenetben szólították meg Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy üljön tárgyalóasztalhoz a szakszervezetekkel. Névvel, arccal nehezményezték, hogy hat éve nem emelték a bérüket, és mára a megélhetésük került veszélybe. A magyar közszolgálati televíziót ez egyáltalán nem hatja meg. A magyar közszolgálati televízióban ezzel kapcsolatban ez a hír: (...)

»A Híradó információi szerint a mostani videó egy nagyobb akció kezdete: a baloldali pártokhoz közel álló szakszervezetek kormányellenes megmozdulásokat szerveznek, hogy ezzel támogassák az ellenzék választási kampányát.«

A pártatlan, kiegyensúlyozott, tárgyilagos, európai normák szerint működő, saját elveit semmilyen körülmények között megtaposni nem akaró közmédia első dolga nyomozásba lendülni, és összeesküvés-elméleteket gyártani. Hogy ez a videó pont olyan, mint az a videó. És ha ez ránézésre olyan mint amaz a videó, akkor itt a háttérben minden bizonnyal a baloldal disznósága rejtőzik.

A köztévét nem az érdekli, hogy az a jelenség, amelyről ezek a nők beszélnek, tényleg létezik-e vagy sem. Nem annak jár utána, hogy valóban igaz-e, amit ezek a közalkalmazottak állítanak, hogy tudniillik 210 ezer közalkalmazott havi nettó 70 ezer forintnál is kevesebbet keres, és vajon a kormányzati sikerek végtelen sorában ez hova helyezhető. A köztévé e helyett kormányellenes megmozdulásokat vizionál. Mert a Híradó információi szerint.

Mert Magyarországon a közmédiának az a feladata, hogy a függetlenség és pártatlanság nevében tájékoztatás helyett riogasson, összefüggéseket keressen, elméleteket gyártson. Mert a köztévének elvei vannak, amelyek mentén csírájukban kell elnyomni azokat a disszonáns hangokat, amelyek nem a körénk rajzolt sikertörténetet, jólétet, és földi paradicsomot támasztják alá.”