Horváth András egy futóbolond

„Ez a Horváth nem–NAV–revizor András egy szegény, szerencsétlen futóbolond.

Aki volt már életében akár csak egyetlen napot társasházi közös képviselő, bármilyen ügyfélszolgálaton dolgozó munkatárs, pláne ha volt önkormányzati vagy parlamenti képviselő, jól ismeri a Horváth András-féle közéleti paranoiásokat.

Először is, ezek az egyébként jobb sorsa érdemes alakok időt és energiát nem kímélve leveleket irogatnak. Hosszú, terjengős, sokszor a mai napig kézzel irt leveleket, beadványokat, anyagokat gyártanak garmadával, amikben – szerintük – minden részletre kiterjedően leírják az Ügyet. 

Az Ügyet, ami nem más, mint a mániájuk, a fixa ideájuk. Az Ügyet, ami a beadványaikban az esetek 99,9 %-ábán valamilyen világ– vagy országos méretű összeesküvés, visszaélés, gigantikus titkosszolgálati manipuláció. A közéleti paranoiás erről, a Nagy Disznóságról lebbenti le a fátylat kérlelhetetlen logikával, a Nagy Disznóságot leplezi le ellentmondást nem tűrő határozottsággal. 

A közéleti paranoiás mindenkinek elküldi a leveleket, de a legfontosabb, hogy a Nagy Emberekhez akarja eljuttatni a beadványt. A köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, minisztereknek, államtitkároknak, a polgármesternek, az alpolgármestereknek, a főbírónak, a főügyésznek. Egyszóval a Hatalmasoknak.

Általában roppant egyszerű dolgokat szoktak kérni, követelni, javasolni a Hatalmas Nagy Emberektől: ne késlekedjenek, ne szarakodjanak tovább, ne piszmogjanak azzal, hogy mekkora orbitális marhaság, amit a közéleti paranoiás ír, azonnal számolják fel a leleplezett disznóságokat, szüntessék meg a cudar viszonyokat. 

És természetesen mindig, minden Nagy Disznóságra van Bizonyítéka a közéleti paranoiásoknak. Van a csodaszer, a szent ereklyetartó, az aduász, a minden kétséget eloszlató mirákulum. A Zöld Dosszié. A közéleti paranoiás Bizonyítékai vagy olyanok, mint a Loch Nessi-i szörny, mindig beszél róla, de soha, senki nem látta, vagy olyan bombasztikus anyagok, mint évekkel korábbi újságok kivágott cikkei, a közéleti paranoiás korábbi levelei.

A közéleti paranoiást mindig üldözik. A szomszéd, a csalók, a korruptak, a főnöke, a hatóságok, a titkosszolgálatok, a földönkívüliek. Zaklatják, tönkre akarják tenni vagy már tönkre is tették, a fűtőtesten keresztül sugározzák, lehallgatják, követik.

A közéleti paranoiás szegény, szerencsétlen futóbolond.

A legszemetebb dolog politikai, üzleti, hatalmi érdekből kihasználni ezeket az embereket, tiszavirág életű közéleti celebeket gyártani belőlük, a Nagy Botrány kirobbantójaként sztárolni őket, majd amikor kiderül, hogy nem leleplezők, hanem törődést érdemlő betegek, akkor ripsz-ropsz ejteni őket.

Nem a közéleti paranoiásokkal, hanem a kiszolgáltatottságukkal visszaélő rongy emberekkel van baj.”