Remény, irgalom

„A szenvedőkre, a szegényekre, a betegekre, az elesettekre, a megvetettekre úgy kell gondolnunk, hogy egyenlők velünk. Nem a fájdalom tesz egyenlővé, hanem a remény, a kegyelem, a megváltás, amit Jézus hozott el nekünk. Általa érthetjük meg, hogy a teljes szeretet, amit hirdetett: Isten országa, a pokol pedig a magány. A Szent Család magányt tagadó égi öröme szétáradt a világban. S mindannyiunk öröme lett, így közelítve a földit az égihez.

Gondoljunk talán most bele: ha az emberiség fejlődése Jézus útját követte volna, több lenne a földi öröm, és kevesebb a szenvedés. A remény megsokasodna, a halál meghunyászkodna, s az élet kiszabott időnkön túl is értelmet nyerne. Mivel a most született, az emberek közül elsőnek, feltámadott.

Karácsony megelőlegezi számunkra, az egyenlő teremtmények számára az örök életet s a szeretteinkkel való örök találkozást. De ő, aki »úgy tanított, mint akinek hatalma van«, arra is figyelmeztetett bennünket: »Ne a földön… hanem az égben gyűjtsetek kincseket, ahol a kincsed, ott a szíved is.«”