Kövér László és a magyar nemzet bűne

„Engedtessék meg, Kövér elvtárs, hogy én ezt a borzalmasan lábszagú, veszélyes és felelőtlen kijelentést elutasítsam. Mindegy, hogy milyen módon akarja az ön pártja megnyerni magának a szélsőséges, ing-gatya szaggatóan igaz magyar szavazókat, és próbálja az érdemi kérdés(ek)ről elterelni a figyelmet, legyen nagyon világos: a kutya nem mondta, hogy a magyar lenne a világháború egyetlen bűnös nemzete. Halkan kérdezem: mások bűnei egyébként felmentenek saját bűneink súlya alól? (...)

Szerintem viszont nem okoskodni kellene, Kövér László! Nem moralizálni és megsértődni, és nem is a magyar nemzet egészével betakarózni. Tudom, végtelenül cinikus, hogy ezt éppen öntől várom el.  Lehet, hogy ön kilencmillió fasiszta bűnével – Rákosit megidézve – lazán viccelődik, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem a magyar nemzet egésze tehetett arról, hogy az állami szervek túlbuzgó ügyködésének eredményeként zsidókat tömegesen deportáltak Magyarországról. Lehet továbbá elterelő hadművelet gyanánt a Gyurcsány-éra rendőri túlkapásait a mérleg másik serpenyőjébe helyezni, de nevetséges és átlátszó. Ha már a magyar nemzetre ilyen módon próbálja átruházni azt a felelősséget, amelyet az ön kormánya képtelen vállalni, egy emberöltővel a rendszerváltás után legalább be lehetne fejezni a kommunistázást.

Drága barátaim a magyar nemzet kollektív bűnösségében! Akinek politikai ellenfele ellen irányuló egyetlen érve és megállapítása az, hogy még egy rendes lejárató kampányt sem képes végigcsinálni, attól naivitás elvárni, hogy bármiféle felelősséget vállaljon letűnt kormányok által elkövetett aljasságokért. Sokan már azzal is beérnénk, ha a felelősség áthárítása helyett legalább ne töltené el büszkeséggel a dolog.