Köztünk történik valami

„Azt érzem, hogy lesz változás. A változásért tehetünk, de nem dönthetünk róla. Nem állhatunk az élére, hanem az majd eldől, hogy ki lesz az élén. Nem dönthetjük el, hogy milyen legyen, legfeljebb azért tehetünk, hogy kedvünkre való és minél előbb jöjjön. Azt is érzem, hogy fel kell adni azt a vágyat, hogy a változásért tett cselekedeteink közvetlen hasznot hozzanak nekünk. Be kell tenni egy nagy közös kalapba, és abban kell bízni, hogy meg fog térülni mindenkinek.

Azt is érzem, hogy a változásnak belülről kell elindulnia, méghozzá az egyén szintjéről. Én például időnként irigylem mások sikerét. Mindaddig, amíg ez dominál bennem, amíg az ego hajt, az érvényesülési vágy, addig nem tudok igazán beletalálni a közepébe annak, aminek szeretnék. Addig nem lehetek a változás, amit látni kívánok a világban, márpedig ez az, amit jelentős, társadalom reformer elődeink is alapvető célként tűztek ki. Belőlem sajnos régen kihalt az a hit, hogy lehet az életem jó akkor is, ha nem én győzök. Most az a dolgom, hogy engedjem visszatérni ezt a hitemet. El kell tudnom fogadni, meg kell tudnom érteni, hogy a változás, amelyhez hozzájárulok, talán majd a gyermekem életében érik be, de nekem most meg kell tennem azokat a lépéseket, amelyek hozzá vezetnek.

Nagyon sok területre betévedtem már, úgy, ahogyan a lakhatáséba. És mindenütt ugyanazt látom: teljesen egyértelmű, hogy mi az igazságos, és mi nem az. Lehet tudni, hogy kik járnak jól és kik rosszul. Nagyjából az ellehetetlenülés és a siker között lehet választani. Nincs szabadverseny, hanem etikátlanul megszerzett és megtartott előnyök vannak, amelyek igazságtalan viszonyokat teremtenek.”