Aprópénz

„Az a 40 milliárd - amit az állam reklámra szán - akkora összeg, hogy sem önök, olvasóink, sem mi, a Népszava munkatársai nem tudjuk elképzelni. Pedig a jelek szerint létezik. Csakhogy túlnyomó, meghatározó részét eddig is a hatalomnak kedves orgánumok között osztották szét. Médiaügynökségeken keresztül. Nemsokára pedig egyetlen - állami - kézben összpontosul, majd a tervezett Nemzeti Kommunikációs Ügynökség dönti el, ki kaphat belőle. És főleg: mennyit. Lesz itt rend! A jobboldali médiumok is meggondolhatják, merjenek-e külön álláspontot képviselni, hiszen ezzel reklámpénzeiket kockáztatják. Márpedig elismerik, állami - hirdetési - összegek nélkül nehéz helyzetbe kerülnének. Mi már régóta abban vagyunk, hiszen a baloldali médiumok régóta nem kapnak ilyen pénzeket. Ki tudja, miért? Mégsem a káröröm mondatja velünk, hogy érdemes a probléma mélyére nézni. (...)

Orbán Viktor most elérkezettnek látja az időt, hogy megteremtsen egy még centrálisabb erőteret. Olyant, ami csak az övé, ahol már nincs szükség a korábbi támogatókra, akik túlságosan nyeregben érezhetik magukat és ezért őt is visszafoghatják. Meg kell tehát fogni őket, ha szükséges, új rendszabályokkal (reklámadó, a sajtószabadság további nyirbálása, állami reklámügynökség). Ne vihesse senki számolatlanul a pénzt, ne szerezhessen ezen kereszül túlságosan nagy hatalmat, ne hihesse tehát, hogy konkurrenciája lehet a kedves vezetőnek. A jobboldalon sem lehet duális erőtér. A politika teljhatalmú urát senki sem állíthatja meg.

A 40 milliárd ehhez aprópénz. A jelek szerint többet is áldoznak rá, ha Orbán Viktor szükségesnek tartja.”