Bármikor használható általános véleménycikk

„Sokunkban kavaroghatnak most a gondolatok. Van, akiben ilyen, van, akiben olyan, és tegyük a szívünkre a kezünket: van, akiben amolyan.

A rendszerváltáskor még másképpen gondoltuk. Még elhittük, hogy máshogy lesz. Aztán lett, ahogy lett. Így. Most már feleslegesek a szavak.

Persze amikor az egész elkezdődött, már tudni lehetett, hogy előbb vagy utóbb vége lesz. A dolgok már csak így működnek: elkezdődnek, aztán egyszer csak véget érnek. De az, hogy ennek így lesz vége, na, erre egy-két örökké krákogó és elégedetlenkedő megmondóemberen kívül senki sem számított.

Válaszút elé értünk. De nem most. Vagy most, de annak, hogy most vagy nem most, igazából nincs is jelentősége. De ha most nem történik semmi, akkor később se fog. És legbelül tudjuk, hogy később se fog, miközben persze ez így nem igaz, mert nyilván történni fog, de talán nem úgy, ahogy akarjuk. És ami a legrosszabb, hogy talán nem akkor.

A fenébe is, mindannyiunk felelőssége fújni a sípot!

Nézem az embereket a metrón, a villamoson, a buszokon, és tanácstalanságot látok az arcokon. Merre tovább? Arra vagy erre? Nem állítom, kérdezem.”