1956 és János vitéz

2014. október 22. 23:47

Tudom, sok esélyt veszítettem azon az 1956 kora novemberi éjszakán, s szüleimet gyerekfővel, gyermeki lélekkel nem önzésből, de az itthoni szeretteimhez, világomhoz való ragaszkodásommal sok lehetőségtől fosztottam meg.

2014. október 22. 23:47
Petrőczi Éva
Református.hu

„Igen, odakint forradalom volt, dübörögtek a tankok, egyre több élet esett áldozatul a mecseki és az egyetemi harcokban. S mégis, én éppen ezekben a napokban jegyződtem el örökre az angol reneszánsz és a reformáció, sőt, Kata nagyasszony személyében közvetve a puritanizmus irodalmával anélkül, hogy e fogalmakat ismertem volna, e kényszerű bezártság sorsformáló napjaiban. Amelynek azért voltak határozottan boldogító oldalai is. Az első: a lövések elől szüleimmel felköltöztünk a harmadik emeletre, a baráti Keserű család biztonságos, udvarra néző lakásába. A második: mint börtönviselt, családos egyetemista, apu kétszer is hozhatott haza amerikai vöröskeresztes csomagokat, zömében nemszeretem ízű konzervekkel, hatalmas doboz krémsajttal, s egy kicsi, de csodaszép, aranyhattyú-címkés préselt-szárított füge-adaggal. Ezeket az évek során épp úgy versbe írtam, mint a nagymama által ócska »rerninkben« egész nap egy bibliai matróna elszántságával sütögetett, élesztő híján elég laposka, de nagyon jóízű kenyereket; nagyapa illetménylisztjének köszönhetően az osztogatásnak semmi akadálya nem volt. Akadt, aki épp Margit néni »páskájával« vágott neki exodusának, azaz a kivándorlásnak.


Szüleim is éjszakákon keresztül tanácskoztak, mitévők legyenek, induljanak-e el egy szem kislányukkal az ismeretlenbe... Kilátásaik az átlagosnál jobbak voltak, nyelvismeretük, két nemzetközi hivatásuk – az orvostudomány és a művészettörténet – révén hamar gyökeret verhettek volna. Apám esélyeit nemcsak addigi kiváló tanulmányi, sőt korai kutatási eredményei növelték, ha­nem csaknem hat börtönéve és őseinek német származása is. Hogy mégis az itthon maradás kalandja lett a nagy tervek vége, arról bizony én tehettem. Egyik éjszakai beszélgetésükre felriadva ugyanis sírva rontottam ki az ebédlőbe, a következő szöveggel: »Nem! Engem ne vigyetek sehová! Én itt akarok maradni nagymamával, nagyapával, Körivel (keresztapámmal) – és a János vitézzel.« Petőfi remekét történetesen 1955 karácsonyára kaptam meg ajándékba, méghozzá nem is akármilyen előzmények után. A karácsonyt meg­előző hetekben-hónapokban ugyan­is minden Kossuth Lajos (ma ismét: Király!) utcai sétánk lelkes kirakati János vitéz-bámulással ért véget, no meg leltározással, hogy a vágyva-vágyott könyv, Róna Emy meseszép rajzaival, kapható még.

Mit volt mit tenni, apám és anyám lemondtak a kivándorlásról, aztán számukra is, keresztapám számára is kőkemény évek következtek, s engem se éppen kádergyerek-esztendők vártak. Mégsem bánom, hogy így történt, hogy Petőfi és Arany János földjén élhettem-élhetem le az életemet. Egy sokat szenvedett, tankok, indulatok és gyakran igazságtalanságok szaggatta országban, ahol még sokan ismerik János vitéz és Iluska történetét, s ahol élnek még néhányan, akik – ha a régies magyar nyelvtől már távolodva kevesebben is – meg-megdobbanó szívvel olvassák Arany János sorait: »S kelevéze ragyog vala balján.« Tudom, sok esélyt veszítettem azon az 1956 kora novemberi éjszakán, s szüleimet gyerekfővel, gyermeki lélekkel nem önzésből, de az itthoni szeretteimhez, világomhoz való ragaszkodásommal sok lehetőségtől fosztottam meg. De a Történelem Ura tudta, kit és miért akar itt, a mi földünkön, a mi anyanyelvünkben marasztalni.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Arma Gedeon
2014. október 23. 11:27
"az Adamiták a bosszúllás angyalainak tekintették magukat, akiknek küldetése volt a kardot hordozni az egész világon, míg a tisztátalanokat ki nem irtják. " Petőfi: Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszut is fogsz állni, S a bosszuállás rettentõ leszen!... (Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember - a forradalom kitörése ELŐTT FÉL ÉVVEL) Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény; Hozzád imádkozom, pokol, Az új esztendő reggelén: "Öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Mig e gazok Közűl a földön egy mozog!" (Újév napján, 1849)
Arma Gedeon
2014. október 23. 11:24
Norman Cohn, 220-221.old.: "Más táboritákhoz hasonlóan az Adamiták a bosszúllás angyalainak tekintették magukat, akiknek küldetése volt a kardot hordozni az egész világon, míg a tisztátalanokat ki nem irtják. Azt hirdették, hogy a vérnek a ló feje magasságáig el kell árasztania a világot; és kis létszámuk ellenére mindent megtettek e cél eléréséért. Szigeti erődítményükből állandó éjszakai rajtaütésekre jártak a szomszédos falvak ellen, amit ők Szent Háborúnak neveztek; és e hadjárataikon kommunisztikus alapelveik és rombolásvágyuk egyaránt megnyilvánultak. Az adamiták, akiknek nem volt magántulajdona, mindent elvettek, amire rá tudták tenni a kezeiket. Egyúttal felgyújtották a falvakat és levágtak, vagy elégettek minden férfit, nőt és gyereket, akit elértek, ezt is egy Szentírásbeli idézettel igazolták: 'Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény...' A papokat, akiket megtestesült ördögöknek neveztek, külön lelkesedéssel gyilkolták le." Fekete Sándor: Petőfi forradalma "„Peregriny cenzor, szavahihető autoritás cenzúraügyekben, épp most beszélte el a következőket: Petőfi Sándor, egy körülbelül 23 éves fiatalember, mint költő ismert, nemrég cikket adott át neki cenzúrálás végett s ebben nagyon sértő kirohanások akadnak a katolikus papság ellen, melyeket Peregriny törölt. Petőfi aztán beállított Peregrinyhez és vitára kelt vele a kihagyott részek miatt. Föltette ezt a kérdést is: Vajjon a katolikus papok sérthetetlenek-e – és eljő az idő, és már nincs messze, amikor ő (Petőfi) kardjával a papok beleiben fog vájkálni.” " "az Adamiták a bosszúllás angyalainak tekintették magukat, akiknek küldetése volt a kardot hordozni az egész világon, míg a tisztátalanokat ki nem irtják. " Petőfi: "Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog." (husziták) " Azt hirdették, hogy a vérnek a ló feje magasságáig el kell árasztania a világot" Petőfi: "Százezerszer sujtson bár a hóhér, Bár a házak ablakán foly is be Az utcáról a kiáradó vér!" "e hadjárataikon kommunisztikus alapelveik és rombolásvágyuk egyaránt megnyilvánultak" Petőfi: "Ha majd a bőség kosarából. Mindenki egyaránt vehet" "Véres napokról álmodom, Mik a virágot romba döntik, S az ó világnak romjain Az új világot megteremtik. "
Arma Gedeon
2014. október 23. 10:40
Norman Cohn, 215.old: "Ahogy a szélsőséges táboriták felfogták, a Millenniumot a hajdani, elveszett anarcho-kommunista rend visszatérése fogja jellemezni. Eltörlendők az adók, vámok, járadékok, és ugyanígy mindenféle magántulajdon. Semmiféle emberi hatalom nem létezhet: 'Mindenkinek testvérként kell együttélnie, senki nem lehet más alattvalója.' 'Az Úrnak kell uralkodnia és az Országot a föld népének kell odaadni.' És mivel a Millenniumnak egy osztálynélküli társadalomnak kellett lennie, azt várták, hogy az ELŐKÉSZíTŐ MÉSZÁRLÁSOK egy osztályharc formáját öltik "a hatalmasok" ellen, egy végső harc formáját lényegében az Antikrisztus régi ellensége, a Gazdagok ellen. A táboriták teljesen egyértelműek voltak ez ügyben: 'Minden nagyurat, nemest és lovagot le kell vágni és ki kell irtani az erdőkben, mint a haramiákat.' Petőfi: "Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra... nem cifra, de Jó szoros." " Ki a síkra a kunyhókból Miljomok! Kaszát, ásót, vasvillákat Fogjatok! Az alkalom maga magát Kinálja, Ütött a nagy bosszuállás Órája! Ezer évig híztak rajtunk Az urak, Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak! Vasvillára velök, aztán Szemétre, Ott egyék a kutyák őket Ebédre!..." Petőfi március 15-i vezér-elvtársa, Vasvári Pál: "...így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust." (Fekete Sándor: Vasvári Pál)
Agnieszka
2014. október 23. 09:53
Köszönöm, ez annyira szép, a Róna Emy illusztrációk meg nagy kár, h. főleg az akkori gyermekek, ma már nagyon nem fiatal emberek emlékezetében élnek, szerencsére Reich Károly még velünk van, mesekönyvben, poszteren, sőt, hűtőmágnesen is. Szerencsére, Ön is itt van és emlékeztet a nagyon nehéz, de sok szempontból mégis jobb időkre. Élt még az olvasás öröme, a tanárok általában képzettebbek voltak, erősebbek voltak a családi kötelékek, mindenki nagyon szegény volt, nem volt irigység, talán épebb volt a közmorál, ha nem így lett volna, nem modta volna akkor egy nép, h. elég volt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!