Globális abszurditások

„Megvonva mindennek a mérlegét: a tendenciák azt jelzik, hogy öngerjesztő örvényléssel van dolgunk, ami azt mutatja, hogy a nagyobb vagyonból logikailag könnyen belátható jobb eséllyel keletkeznek még nagyobb vagyonok. Az óriási vagyonok sok esetben teljesen »befagyott« tőkét jelentenek. Az, hogy több Ferrarija vagy Bentley-je is van valakinek, még talán érthető egy bizonyos értelemben. De ha mondjuk több száz darab áll ezekből a luxusautókból a garázsában, mint például egyes olajmonarchiák uralkodóinak, akkor ez azt jelenti, hogy egy hatalmas tőketömeg »befagyott állapotban« porlad el. Miközben ezalatt mondjuk egy bangladesi családnak már száz dollár is bőven elég volna ahhoz, hogy az ennek segítségével beindított családi vállalkozásuk elősegítse akár egy egész faluközösség boldogulását.

Az ilyen gigantikus egyenlőtlenség tehát csökkenti a mobilitást, mintegy »befagyasztja« a meglévő társadalmi különbségeket, összességében tehát bizonyosan rontja az adott emberi közösség társadalmi, gazdasági esélyeit a méltó életre. Ráadásul mindez közvetlen üzleti értelemben is pusztító következményekkel jár, hisz az egyre nagyobb szegénység egyre kisebb vásárlóerőt is jelent. Vagyis pangani fog a gazdaság, és ennek nyomán az egyre nagyobb tőkestruktúrák egyre kockázatosabb spekulatív ügyletekbe kezdenek, valójában egymást kénytelenek majd kifosztani, ami az egész globális rendszert sodorhatja végveszélybe. Ezt persze könnyebb belátni, mint komplex társadalmi cselekvéssel megváltoztatni a rendszer természetét. Nagy valószínűséggel tehát az emberi társadalmak egyik legsúlyosabb csapdája felé lépdelünk, amelyből, ha belelépünk, csak elmélyült, lassú, türelmes munkával szabadulhatunk.”