Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák

„És az idősebb meleg férfiak rengeteget meséltek. Hogy milyen lehetett egy fiatalembernek a hatvanas, hetvenes években szembesülnie azzal, hogy a férfiakhoz vonzódik. Hogy a mainál elutasítóbb társadalmi közeg ellenére miként lehetett ismerkedni a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években? Hogyan történt – a számomra szinte elképzelhetetlen – nyilvános vécékbeli ismerkedés? Hogy hogyan ismerkedtek a köztereket és parkokban, a fürdőkben vagy a legendás Egyetem presszóban? Milyenek voltak ezen évtizedek zártkörű meleg házibulijai, ahol a hazai transzvesztita műfaj is megszületett? És arról, hogyan kezdődött az LMBT-mozgalom Magyarországon?

Takács Bencze Gábortól és Láner Lászlótól megtudtuk egyebek mellett, hogyan is jött létre a Homérosz Egyesület, és hogy miért döntöttek amellett, hogy egy, az LMBT közösségnek szóló újságot indítanak, Mások címmel. Pálos Attila elmesélte, milyen volt a pécsi főtéren ismerkedni, ahol a melegeken kívül az erkölcsrendészet is képviseltette magát. Nádasdy Ádám mesélt arról, milyen volt melegként házaséletet élni, és később milyen felszabadító hatással volt rá az, hogy Angliában mennyire másképpen élték meg a melegek melegségüket. Rakiás Ferenc elmondta, hogy személyesen találkozott Tavasz őrnaggyal vagy századossal: azzal a férfival, aki a rendőrségen belül annak a külön osztálynak a vezetője volt, aki a melegekkel foglalkozott. Tölgyesy Zoltán arról mesélt, hogy miként is kezdte, ügyvédi munkája mellett a transzvesztita fellépéseket, és hogyan született meg a Csodálatos mandarinok nevű fellépő csapat. Vagy Pálfi Balázs, aki a kilencvenes évek elején kapcsolódott be a mozgalomba, hogy »Buzi vagyok, na és?«feliratú pólóval jelenleg meg a Szigeten, tiltakozva Tarlós István akkori óbudai polgármester azon lépése ellen, hogy betiltsa a fesztivál meleg sátrát.

A beszélgetéseken túl a forgatásoknak fontos részét képezték az ún. kreatív jelenetek. Például, amikor berendeztük az egykori Felszabadulás téri Egyetem presszót, és elhívtuk beszélgetőpartnereinket, hogy a díszletek között együtt emlékezzenek, sőt nosztalgiázzanak. Kimentünk a Duna-korzóra, ahol megpróbálták nekünk bemutatni, hogyan is ment annak idején ott az ismerkedés. És elutaztunk a horvátországi Rab szigetére, hogy megtudjuk, hol ismerkedett össze két interjúalanyunk azon a helyen, amely akkoriban, a határ ezen oldaláról legalábbis valóságos paradicsomnak tűnt a melegek számára.”