Itthon totál el tudom veszíteni a józan eszemet

„A Facebookodon kirakott posztjaid alapján azt látom, hogy nagyon érzékenyen érint téged a jelenlegi menekültválság. Sőt, egy német interjú során még el is sírtad magad.

Ne is kérdezd inkább, mert mindjárt megint elsírom magam. De jól látod, amikor megérkeztünk Montrealba, én azonnal felpattantam a Facebookra. Akkor azt mondta nekem a Döbrösi Laura (a Félvilág egyik szereplője), hogy »na, most leteszed a telefonodat, és egy napig hagyod a francba ezt az egészet, mert most itt vagyunk Montrealban és élvezzük, hogy bemutatják a filmünket.«

Mit tapasztalsz, mi a véleménye a menekültkérdésről a kinti ismerőseidnek?

Bár a magyar kormány sem reagált jól erre a problémára, én azt láttam, hogy a német sajtó is iszonyatos túlzásba esett Magyarországgal kapcsolatban, ahogy sokszor a kinti, magyar ismerőseim is. Ha az ember csak a német sajtót olvassa, akkor sokkal rosszabb kép alakul ki benne a magyarországi állapotokról, mert az szinte sosem került be a német médiába, hogy közben itthon rengeteg ember jól reagált az ügyre, és nagyon sokan mentek ki a menekültekhez segíteni. Ez abszolút nem ment át.

Azt is észrevettem viszont, hogy mi, magyarok is rosszabb képet mutattunk magunkról. A médiában és a Facebookon is jobban ostoroztuk magunkat, mint amennyire kellett volna. A csapból is az folyt, hogy milyen rossz itt minden, mindenki milyen hülye, hogy a neonácik, az ultrák így meg úgy. Az emberek egymásra mutogatnak, mindenki politikai célra használja fel ezt a problémát, ahelyett, hogy észrevennénk: egy csónakban evezünk.”