Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
Sem bal-, sem jobboldali kormányok nem akartak ujjat húzni a nagy Szovjetunió örökösével, Oroszországgal, hiába nevezhető a felirat tartalma, khm..., legalábbis túlzónak.
„Sokan persze egyszerűen hazugnak mondanák, de ebben nincs teljesen igazuk. Katus László néhai történészprofesszor fejtette ki egy ízben érzékletesen, hogy ne tekintsük jogtalannak azok érzéseit, akik a rettenetes náci és nyilas terror után valóban felszabadulásként élték meg a Vörös Hadsereg bejövetelét, miként az is nyilvánvaló, sokan legfeljebb megszabadulásnak tartják a történteket. Vagy még annál is rosszabbnak: be- vagy elszabadulásnak. Erre javasolta Ungváry Krisztián történész a félszabadulás szó bevezetését, mint ami közös nevezőt jelenthetne mindenki számára.
Ebben az országban azonban nem szokás a közös nevező – ha csak a történelmünket nézzük, akkor az elmúlt száz évből a Rákosi-rezsim kivételével ez mindegyik korszakra igaz, pedig akadt vagy nyolc-tíz. Ahogy korábban, úgy most is az egyik oldalon áll honfitársaink egyik fele, vésőket markolva, velük szemben a másik, dacosan. Pedig néha kezet kéne tudni fogni.”