Tűzszünet

„Az ember örömében ritkán kezdi el verni a billentyűzetet. Az inkább a harag, a mérgelődés, a felháborodás, a féltés kifejezésére való. Az olvasó sem azért veszi meg az újságot, hogy megtudja, rendben mennek a dolgok. Márpedig az első gondolatunk a közelmúlt színigazgatói kinevezéseivel kapcsolatban az lehet, hogy végre nem történt semmi botrányos. Nagyon rendjén van, hogy Máté Gábor folytathatja a Katona közéleti izgalmakat kereső programját, reménykedésre ad okot, hogy Kováts Adél veszi át Bálint András színvonalas örökségét a Radnóti Színházban. Nem kifogásolhatjuk, hogy Puskás Tamás továbbviheti a Centrál Színházban kissé hektikus, de mindig érdekes próbálkozásait. Igazi művész pedig aligha irigyli Nemcsák Károlytól a József Attila Színházat.

Az elmúlt évek eseményei, színigazgatói kinevezései után valóban örömtelinek tűnhet föl, hogy most nem történt semmi botrányos. Nem kell meglévő értékek nyilvánvaló pusztulásától tartanunk. Sőt megújulást, a világ és a világszínház változásait szorosan követő, mindig friss szellemet is várhatunk a fővárosi művészszínházakba közelmúltban kinevezett színigazgatóktól. (...)

Valószínűleg mindössze annyi történt, hogy néhány színházat nem találtak alkalmas harci terepnek a támadásra különben mindig kész káderek. Talán ennek köszönhetjük a pillanatnyi tűzszünetet.”