Harry Harrison: A technicolor® időgép

„Annak ellenére, hogy a regény humoros, nem fordul át komédiába és főleg abszurditásba. A legapróbb részleteknél is felfedezhető a tudományos megközelítés és a történelmi pontosság. Olvasás közben ezt nem is nagyon vesszük észre, hiszen nem szájbarágós leírásokról van szó, hanem csak mintegy odadobott félmondatokról. A regény végén pedig az ember elé kerül az egész “valóság”. Az aki járatos a vikingek történelmében, az talán hamarabb rájött a párhuzamos elemekre, de én mint tudatlan olvasó, csak a végén kaptam felvilágosítást. Persze, a Történelmiregény-írók Társasága nem ilyesfajta megközelítésben gondolkodik, ha egy történelmi eseményt el szeretne mondani az olvasóinak. De azért Harrison elképzelése sem rossz. És persze az időhurok elméletével is feladta a leckét, ami napokig nem hagyott nyugodni. Néha most is eszembe jut és azon gondolkodom, hogy milyen fizikai törvények is vonatkozhatnak arra a papírcetlire?

A sok disztópikus, társadalomkritikus és hasonlóan életbevágó, elgondolkodtató könyv után jólesett egy kicsit kizökkenni a való világból és elkalandozni a múltba. Nem beszélve arról, hogy hangulatával, humorával felfrissítette a mindennapjaimat és néha ha eszembe jutnak részletek a könyvből, akaratlanul is elmosolyodom.

Ez a történet nem csak sci-fi rajongóknak jöhet jól egy kis lazításhoz, hanem bárkinek, aki szereti a könnyed irodalmi műveket, aminek segítségével kikapcsolódhat esténként és maga mögött tudhatja a szürke hétköznapokat.”