Ha a főáram tehetetlensége, elbizonytalanodása miatt elbukik a liberális demokrácia és annak értékrendje, az nemcsak a liberális felfogású emberek, hanem az egész civilizált nyugati világ tragédiája lesz.
„A liberális demokrácia és annak metaideológiája már egy évszázada folyamatos ostrom alatt áll. A múlt század első felében két veszedelmes vetélytársa akadt a fasizmus és a kommunizmus képében. Ezek a totalitárius ideológiák nemcsak a liberális demokrácia politikai rendszerét támadták, hanem annak értékrendjét, látásmódját, közfelfogását is. A liberális demokráciák fél évszázados élethalálharcot folytattak a totalitárius kihívókkal szemben, míg végül legyőzték azokat. A győzelemért azonban nagy árat fizettek: ahogy eltűnt a liberális demokráciát és értékrendet fenyegető halálos veszedelem, hamarosan belülről gyengült meg a rendszer. Kiderült, hogy legitimációját nem kis részben kívülről szerezte: ahogy a közvetlen fenyegetés elmúlt, a rendszer belső szilárdsága is erodálódott.
Most megint vannak veszélyes kihívók a láthatáron. Komoly külső (ám egyes országokban már belső) fenyegetésként a kilencvenes évek második felében megjelent és azóta folyamatos terjeszkedésben van az iszlám integrizmus, valamint annak legszélsőségesebb formája, az iszlámalapú terrorizmus. Ettől függetlenül ugyan, de most már ebből is erőt merítve hódított Európán belül a főáramot elutasító populizmus, antiestablishment, szélsőséges politizálás. Bár ezek egymásnak is ellenfelei, ugyanakkor egy bizarr koalíciót is alkotnak. Mindkét kihívó az emberek félelmére és frusztrációjára alapoz. Minél nagyobb félelmet tudnak kelteni az iszlám fundamentalisták Európában, annál könnyebb dolguk van az itteni szélsőségeseknek. Ha pedig a populisták előretörnek, az növeli a kitaszítottságot vagy annak érzetét a muszlim lakosságban, és közvetve növeli a fundamentalizmus táborát és erősíti a szembenállást. Ördögi kör ez, amit csak a főáramú politikai erők stratégiai összefogása törhet meg: ha nem tudnak biztonságot és reményt nyújtani az állampolgároknak, akkor egyik részük a populisták, másik részük a fundamentalisták karjaiba menekül, és Európa újból a második világháborút megelőző évekre jellemző káoszba zuhanhat.
Ha a főáram tehetetlensége, elbizonytalanodása miatt elbukik a liberális demokrácia és annak értékrendje, az nemcsak a liberális felfogású emberek, hanem az egész civilizált nyugati világ tragédiája lesz.”
Hozta-e a várakozásokat a 20 éves uniós tagság? Mikor kezdődött a belpolitikai viták exportja Brüsszelbe, és milyen okokból romlott meg a kapcsolat Magyarország és az EU között? A magyar külpolitika két korábbi formálóját kérdeztük podcast-műsorunkban.
Mutatjuk, mire jutott Putyin ideológusával az amerikai műsorvezető.
Mi a baj a nőkkel, a férfiakkal, és most már a magyarokkal is.
Ez pedig különösen fájdalmas.
A történelemben alig találunk korokat, amelyek büszkébben moralizáltak volna – azaz morális érvekkel igyekeztek uralmi igényeiket igazolni –, mint a demokrácia kora.
A liberális expolitikus szerint csak akkor lehet jó választás Herbert Kickl Ausztria vezetésére, ha elhatárolódik Magyarországtól, amelynek álláspontjáról régóta pozitív példaként beszél.
Az egyelőre a Ferencváros sikereire koncentráló 37 esztendős világklasszis nem volt elégedett a Brescia elleni játékkal. Elmondta, mi a véleménye a nyomásról, s hogy éli meg ezt a mozgalmas időszakot, amelyet a párizsi olimpia zár majd le. A szintén válogatott Nagy Ádám szerint kitisztították a fejeket az Olympiakosz elleni vereség után.
A feljutás szombaton dől el, az ellenfél Szlovénia lesz.
