Apának lenni jó I. – Egyperces kiáltvány

„Hé, genderisták, feministák, melegjogi harcosok! Jó lenne végre abbahagyni. Minket, férfiakat és apákat békén hagyni. Mert ahogy nőnek, úgy férfinak sem könnyű sokszor megmaradni.

Pénzt keresni, döntéseket hozni, óvni és gondoskodni. Dolgozni, intézkedni, a közös jövőt építeni. Megszerelni, rendbe tenni, felemelni. Gyerekekkel foglalkozni, nevelni, tanítani, s még példát is mutatni. Nehéz teher ez. De higgyétek el, bár ti ezt sosem fogjátok megtapasztalni, édes e nyűg!

Mert nehéz, de jó érzés a gyermek előtt egyszerre szelídnek és szigorúnak lenni. Minden cselekedettel igazságosnak és részlehajlás nélkülinek maradni. A lánygyermeket szeretni és védeni, a fiút szeretni és felkészíteni. Mindkettejüknek egészséges férfiképet mutatni. De néha földöntúli erő kell türelmesnek maradni, ápolni, egyengetni, ha kell irányt mutatni, de sohasem kényszeríteni. Csak hagyni nőni, fejlődni, cseperedni, lélekben gazdagodni. Megmutatni neki mi a jó és a rossz. Bebizonyítani, hogy létezik még helyes és helytelen. Hogy vannak ártó és építő szándékok. A cselekvés pedig nem mindig hozza el a kívánt eredményt, nem mindig vezet sikerre. De egy férfinak, egy apának akkor is ki kell tartania, ha ez nem mindig diadalmenet. Meg kell maradnia embernek, férfinak, apának.

De nem kell szégyellni a gyengeséget sem. Tudni kell bocsánatot kérni, hibákat kijavítani. Sírni, szomorúnak lenni, ugyanakkor a jövőbe bizakodva nézni, sohasem feladni. Mert a férfi sosem adhatja fel. Ha mégis, hát elárulja önmagát, férfiasságát, apaságát, feleségét, gyermekeit és a családját. És akkor a genderistáknak, a feministáknak, a melegjogi harcosoknak lesz igazuk. Mert meghal az igazi férfi, elpusztul az igazi apa. Pusztul vele pedig az egész család. Marad a másság, a tébolyodott magány, a fertő és egy értékek nélküli mocsár, melyben elsüllyed a férfi és a nő egyaránt.”