Jobboldali barátaim!

„(...) nyugodtan vessetek a kiéheztetett, beginázott vérhörcsögök elé – a darab beszippant a tizenötödik perctől, felkap, nem enged el, hogy aztán a nyolcvanadik percben földözba... csapjon és szégyenszemre, a kockás inges fotelforradalmárok gyűrűjében libabőrös kezekkel törölgessem a szemem, majd elcsukló hangon bravózzak.

Pedig rosszul indult. 

A közönség összetétele nagyjából megegyezett egy kockárdás/velkámrefjudzsiszes/ internetadóellenes/Dopemanforprezidentes »civil« tüntetésével.

Szürreális pillanat volt, amikor elfoglaltam a szakmailag kikönyörgött helyemet, a mellettem ülő antifasiszta 60-as úr még kezdés előtt átfutott pár – az orbáni fasiszta diktatúrát leleplező Nol.hu-s cikket az okostelefonján – majd a forradalmi hevülettől izzó tekintettel rám nézett, és remegő hangon odasúgta:

»Nagyon várom...« 

Hogy a forradalmat vagy a darabot, ott és akkor hirtelen nem tudtam eldönteni.

Mert valóban, a hangulat forradalmi volt. Olyan romkocsmás, gyorsan hamvába haló, millás-bajnais. Tiszavirágos. Puklis. De a miénk.

Akarom mondani: az övék.

Érezni lehetett a levegőben, hogy ma ledőlnek Orbán – Soros véréből és szíriai keresztény atomfizikusok beléből formált – szobrai. Hogy itt ma meg lesz döntve a rendszer.

Mert Pintér megmutatja.

Hogy ezek kokóznak. Csalják az asszonyt. Akit persze megdugni sem tudnak ezek a Fideszes nyilasok, mert különben nem lenne női szeretőjük. Mármint az asszonynak. Akit nem dug meg rendesen a fideszes.(Van ez az új hobbi liberáliséknál, hogy coming out-oltatják a jobbos meleget. Ezúton is gratulálok a művelőinek.)

Majdnem hazamentem. Annyira idegesített ez a kollektív szektás kisugárzás. Gyurcsányra gondoltam. Hogy hány pletykát hallottam róla. Iszik. Kurvázik. Drogozik. Szegény Daróczi Dávidról le se írom, mit hallottam. Se azt, hogy vetett véget életének. Mifelénk nem módi a kegyeletsértés. Ezen háborogtam. Hogy kockás inges nézőtársaim milyen feledékenyek, milyen egysíkúan láthatják a világot. Aztán már csak sajnáltam őket. 

Ugyanis a darab olyan bitang jó, a szereplők olyat játszanak (egytől egyig), hogy azt mindenkinek látnia kell. 

Jobboldali barátaim! Titeket is arra biztatlak, menjetek és nézzétek meg. Közben gondoljatok a hatalom mindenkori birtokosaira.

Vagy csak Gyurcsányra.

Vagy Kókára. Mesélik: szerette költeni a pénzt. Sok mindenre. Gondoljatok a pletykákra. Gondoljatok Pintérre, aki akkor nem készített darabot ezekről a pletykákról. Talán ez a darab azokról az időkről is szól. Azokról a pletykákról is. Talán nekünk készítette, mea culpa gyanánt. 

Ervin, Adél, Judit, Anna! 

Zseniálisak voltatok.

Köszönöm az élményt!”