A holokauszt mint kultúra – Kertész Imre halálára

„Az ész elévült, Isten meghalt – az olyan külsődlegességek, mint az európai történelem (nem szólva a »nemzetiszocializmus«, a »fasizmus«, a »totalitarizmus«, az »antiszemitizmus« szánalmas segédfogalmairól) egyszerűen nem érnek föl ahhoz, ami Auschwitzban megtörtént. Amit Robert Antelme, Tadeusz Borowski, Primo Levi, Pilinszky János – és mindenekelőtt Kertész Imre – leírt, nem történeti leírás. Haboznám azt állítani, hogy ezek a szövegek valaminő Isten nélküli valláshoz tartoznának. Auschwitz tökéletesen föltárt, mondja Kertész, minden részlet ismert, ismerjük a hozzá vezető és a belőle elágazó utakat is – mégis megfejthetetlen, néma, kimondhatatlan titok. (…)

Nem tudjuk, hogy igaza van-e Kertész Imrének. Reméljük persze, hogy nincs. Hiszen az ő igazát, ha igaz, nem lehet elviselni. Ő se tudta elviselni. Innen a híres mosolya. Innen az az odavetett mondata az egyik interjúban, amely szerint az írás fölösleges – de maga az élet is fölösleges, meg minden.

Írunk meg élünk mindazonáltal, s ha Kertésznek igaza van, akkor azon az áron tesszük, hogy próbálunk megfeledkezni Auschwitzról.

De nem lehet.”