Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Merem remélni, hogy egy olvasóm sem osztja azt a nézetet, mely szerint a rossz hír hozóját le kell lőni, ugyanis igen szomorú hírt kell közölnöm: a Metró 2035 című regény egy kis túlzással élve úgy rossz, ahogy van.
„Főhősünk, a Metró 2033-ból megismert Artyom egy kiábrándult, szánalmas, moralizáló, fásult roncs, egyre csak ugyanazokat a hülyeségeit hajtogatja, rohadtul nyűgös egy pali (ahogy mondani szokás, neki még a szar is keserű), pedig igencsak életrevalónak kellene lennie, ha már egyszer a próféta szerepét osztották rá és a felszínre akarja vezetni az alagutakban elkorcsosuló, egymáson élősködő embertársait. Nem is ezzel van a bajom, legyen a főszereplő antihős, tök jó dolgok sülhetnek ki belőle, de akkor könyörgöm: történjen már más is, ne csak annyi, hogy emberünk folyton a szembenálló frakciók fogságába esik, onnan kiszabadul, hol megsebesül, hol összefércelik, miközben egyre-másra palira veszik, elárulják - unalmas ez így, pláne, hogy olvashattunk ilyet már korábban is. Ez szerintem az erős kezdés utáni látványos visszaesés tipikus esete, pedig nekem a Metró 2033 nagyon tetszett, és igen sokat vártam ettől a folytatástól (is) - talán ezért is olvastam végig, minden ellenérzésemet félretéve, az utolsó oldalig várva, hogy majd csak jön a pálfordulás és egy frappáns csattanó kedvéért majd minden addigi közhelyet megbocsátok.”