Alastair Reynolds: Jelenések tere

„Reynolds viszont jobban ért a komoly tudományos témák boncolgatásához, mint Hamilton. Néha már-már Egan-i szinten részletez egy-egy tudományos jelenséget vagy elméletet és bizony volt egy-két eset, amikor egyet vissza kellett lapoznom, hogy teljes képet kapjak az éppen tárgyalt témáról. A könyv fő konfliktusa is egy komoly tudományos elgondolást, a Fermi-paradoxont járja körül. Realistább megközelítést alkalmaz Hamilton-nal szemben: nincs féregjárat, nincs fénysebességnél gyorsabb utazás. Itt bizony keményen telnek az évek a csillagközi kiruccanások során. Nem véletlenül választotta Reynolds ezt a megközelítést, hiszen mielőtt minden idejét az írásnak szentelte volna, az Európai Űrügynökség részét képező European Space Research and Technology Centre munkatársaként dolgozott.

Érdemes szót ejteni a magyar kiadásról is. Egyrészt dicséret illeti az Alexandra Kiadót, mert meghagyta a 2002-es angol kiadás borítóját és mert Reynolds egy önálló regényét, a Napok házát is kiadta – ráadásul a Jelenések tere kiadásával azonos évben, 2012-ben. Másrészt pedig rendkívül szomorú, hogy ilyen hamar felhagyott a kiadó Reynolds életművével. Persze sejtem, hogy az eladott példányok száma csak töredéke lehet más manapság divatos ponyvákkal szemben, de amíg azok egy idő után feledésbe merülnek, a Jelenések tere-ciklus és az önálló regényei is, mint például a már említett Pushing Ice, időtálló értéket képvisel. Akinek pedig hiányzik még a polcáról az siessen, jelenleg rendkívül kedvező áron lehet beszerezni az említett kiadó nevét viselő könyvesboltok egyikében.

A fordítás azonban nem sikerült tökéletesen. Az űrlövegből kiindulva, kíváncsiságom kielégítése érdekében utánanéztem, hogyan is nevezik eredeti nyelven. Cache-weapon. Illetve a szintetikusokat conjoiner-eknek nevezik angolul. Belátom nem könnyű ezt lefordítani, de a fordítás során elveszett a mögöttes jelentéstartalom, ami a szintetikusok közötti állandó tudati kapcsolatra utal.

Reynolds bemutatkozó regénye tehát nem sikerült hibátlanul, de izgalmas világa és központi konfliktusa könnyen feledteti apróbb hiányosságait. Méltán lett ezzel a regénnyel a modern űropera mesterdalnoka. Remélem idővel olyan jelentős műként fogjuk emlegetni a science fiction irodalomban, mint Dan Simmons Hyperion-ját.”