A dilettantizmus csapdája

„Alighanem kormányzati körökben is felismerték már, hogy az önkényes döntések erőltetése a szakmaiság követelményének rovására politikailag sem kifizetődő. Bármilyen intenzitással folyjon ugyanis az idegenellenes uszítás az őszi kvóta-referendumot megelőzően, a lepusztult állagú, létszám- és eszközhiánnyal küzdő kórházakért vagy iskolákért senki sem a menekülteket fogja hibáztatni. Nem ők tehetnek továbbá arról, hogy Magyarország a régió sereghajtójává vált gazdasági mutatóinak tekintetében, a nyomor pedig megállíthatatlanul terjed, miközben a kormányhoz közelálló oligarchák mesés vagyonokat halmoznak fel. Kármentési kísérletként értelmezem ezért Orbán Viktor részéről, hogy rászánta magát egy stratégiai, valamint egy gazdasági kabinet létrehozására. Akár a 2018-as választások eredménye is múlhat azon, Varga Mihály vajon mekkora szabadságot kap majd a miniszterelnöktől saját elképzeléseinek megvalósítására.

Szakma kontra politika vitájában kulcskérdés, hogy a döntések helyi szinten születhetnek-e meg vagy mindent egy központi direktíva határoz meg, akár a pártállami időkben. A párhuzamos hivatalviselés lehetőségének visszaállítása az utóbbi opciót erősíti, ráadásul a társadalom igazságérzetét is sértené egy ilyen restauráció. Az ország érdekét sokkal inkább az szolgálná, ha a döntések ott születnének, ahol a problémák is keletkeznek.”