Kádár és Orbán

2016. október 24. 10:49

Különös, hogy éppen annak a pártnak a képviselője nevezi most „egyszerű gyilkosnak” Kádár Jánost és sajnálkozik az egykori pártvezető máig tartó népszerűsége miatt, melynek hat évvel ezelőtti hatalomra kerülése, illetve jelenlegi regnálása nem értelmezhető a magyar társadalom „gulyáskommunizmus” iránti nosztalgiája nélkül.

2016. október 24. 10:49
Beck Tamás
Népszava

„Különös, hogy éppen annak a pártnak a képviselője nevezi most »egyszerű gyilkosnak« Kádár Jánost és sajnálkozik az egykori pártvezető máig tartó népszerűsége miatt, melynek hat évvel ezelőtti hatalomra kerülése, illetve jelenlegi regnálása nem értelmezhető a magyar társadalom »gulyáskommunizmus« iránti nosztalgiája nélkül. A paternalista társadalompolitika, a teljes foglalkoztatottság (valójában az úgynevezett »kapun belüli munkanélküliség«), a szociálisan gondoskodó állam emléke élénken él a honi átlagpolgár tudatában. A Kádár-rendszer restaurációjának hiú reménye eredményezte 1994-ben a baloldali pártok földcsuszamlásszerű győzelmét; más kérdés, hogy utóbbiak a Fidesszel ellentétben sohasem éltek vissza alkotmányozó többségükkel. Tíz évvel később Gyurcsány Ferenc konzekvensen, ám mindenfajta kommunikációs előkészítés nélkül nekilátott a társadalmi ellátórendszerek reformjának. A hatalomvágytól hajtott Orbán Viktor érzékelte az »átkosban« szocializálódott lakosság rezisztenciáját az akkori intézkedésekkel szemben, s tulajdonképpen erre építette politikáját. Sikerült kikényszerítenie az emlékezetes »szociális népszavazást«, és kvázi néptribuni szerepben tetszelegve elhitette a választópolgárokkal, hogy egy »erős állam« kormányfőjeként ő majd búcsút mond a sokat szidott neoliberális gazdaságpolitikának.

Csalódniuk kellett persze azoknak, akik a kádári világ visszatérésének reményében alkotmányozó többséggel ajándékozták meg Orbán pártját 2010-ben.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Text adósság
2016. október 25. 08:27
Kádár és Orbán, Népszava és Play Boy.
Dénia
2016. október 25. 07:41
"Különös, hogy éppen annak a pártnak a képviselője nevezi most „egyszerű gyilkosnak” Kádár Jánost és sajnálkozik az egykori pártvezető máig tartó népszerűsége miatt, melynek hat évvel ezelőtti hatalomra kerülése, illetve jelenlegi regnálása nem értelmezhető a magyar társadalom „gulyáskommunizmus” iránti nosztalgiája nélkül." Az az mszp hatalomrajuttatása volt a második szabad választásokon. Ha meg értelmezni akarod a fidesz hat évvel ezelőtti hatalomra kerülését és hat éve tartó regnálását, akkor mégiscak a gyurcsány-korszakot kéne értelmezni meg elemezni. Előbb-utóbb elkerülhetetlen.
öszödibeszéd
2016. október 25. 06:42
Látom, a Népszavának sincs már sok hátra...
szancso
2016. október 25. 04:22
Kiváncsian várom, hogy mikor fog egy "baloldali" újságíró eljutni odáig, hogy megírja, miért is van még 2016-ban olyan sok embernek nosztalgiája a Kádár-korszak iránt. Pedig nagyon egyszerü. 1989, után azt várta a nép, hogy hipp-hopp, itt pár év alatt nyugati szinvonal lesz. Ehelyett megindult a nagy lerablás - és ez vonatkozik az egész keleti blokkra -. Ma ott tartunk, hogy nem Kelet-Európa emelkedik fel a nyugatihoz, hanem a nyugati csúszik le keleti szintre. És ha az Unio megköti a Cetát és TTIP-et, akkor igazi amerikai viszonyok lesznek itt is. Az "Orbán takarodj" helyett talán ezzel kellenne foglalkozni, meg a Nato ban való szerepről, meg a kormány külpolitikájával, stb. Lenne itt téma elég.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!