Én lenni idegen, jöttem nézni Föld – Érkezés

„Ha objektívan, a nézőpontot kitágítva vizsgáljuk a film eseményeit, valójában szinte alig történt itt valami. Vajon az emberiség történelmében hogy maradna meg ez az esemény? Mint egy óriási nagy kérdőjel? Történt itt egyáltalán bármi, vagy a katonaság már megint csak egy csomó pénzt elszórt arcoskodásra és egy helyben pörgésre? Az események valódi hozadékát és eredményeit vajon nem titkosítanák az elkövetkezendő tízezer évre, kizárva így a bolygó 99,99999 százalékát abból ami történt? Spoiler nélkül elég nehéz beszélni a filmről, de természetesen már megint valami huncutság van itt az idővel. Arra a három kérdésre, amiket az előzőekben feltettünk, és feltesz maga a film is - Kik? Honnan? Miért? -, vajon megkaptuk a választ? Nem, nem egészen. A készítők túlzottan a személyes melodrámára koncentrálva csak egy odakent fél választ prezentáltak ezekre, így sajnos csak az elégedettség látszatát képesek nyújtani a film után, a valós katarzist csak egy gombostű hegyével lehetne megmérni. Ted Chiang novellájaként talán jobban működhetett a történet. Mindezek ellenére nem lett egy rossz film az Érkezés, habár most egy kicsit jobban izgulok a Blade Runner 2049 miatt. A hangulata egészen különleges, az akciók teljes kizárásával is sikerült fenntartani szinte végig a feszültséget (ámbár egyetlen apró kis robbanást mégiscsak sikerült beletuszkolni a filmbe, gyanítom a stúdió e nélkül nem engedte volna kigördülni a filmet a gyárból), a lassú és következetes építkezése, valamint a néhol igencsak hátborzongató zenei aláfestése szintén dicséretet érdemel.”