Nekem most elég, hogy süt a nap

2017. április 11. 11:09

Nem akarok semmire emlékezni, csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.

2017. április 11. 11:09
Csoóri Sándor
DIA

Nekem most elég, hogy süt a Nap.
A nyár agyagedényéről lepattognak a virágok.
Nekem most elég, hogy a fák mozdulatain túl
a mozdulatlan hegyekig látok.

Tökéletes a messzeség és a magasság,
mint a tenger vagy mint egy viharzó női test:
szemem vonzáskörében itt remegnek
s bizonytalanságukkal boldogítanak.

Nekem most elég, hogy süt a Nap.
Látom az elhagyott folyókat; keresik egymást,
látom az arcod a délutáni álom tenyerében
s a babafejű rózsák körmenetét körülötted.

Nem akarok semmire emlékezni,
csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.
Fejet hajtok jövendő létem előtt,
mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.

Nekem most elég, hogy süt a Nap,
hogy érezhetem az érzéketlen kövek melegét is –
Érlelem magamban a csodálkozást számotokra,
hogy annak örömét hagyjam rátok a koponyám helyett.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
SilentBob
2017. április 11. 12:17
Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kendõjét gyepre hányta, a Korhány vizénél, Pusztapándon, s bokázó lába pásztortûznél, öles apám örömére szállt, mint illat a virágon. De gyönyörû lábán víg figurát eredõ táncába õ se vitt, csak mutatta ringó mozdúlattal halálba járó õseit. Mert ugyanaz sírt fel a flótán, hogy meghaltak azok ima nélkül, nagy szakállal, akasztófán. S hajnaltájon, lengõ szélben, hogy fény nyíllott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát, hat másikaat meg karikába. – Közöttük anyám ott sugárzott, s kis csizmája lángot vert át. Az õsi ritmust pásztorok fütyölték... Kettõ-kettõ felállott szélrûl, jelezve, hogy a csúfolt õs szép feje most halálba révül. S a holtak szemét, ahogy lezárták: ezt a sirató, örök búcsút a nyárfák alatt már öten járták. Akkor meg, mikor sírt nyitnak, közéjük lendült hatodiknak apám is, kinek lépteit úgy mérte az öt táncoló, mint ki utolsó fordulattal az egész mûbe értelmet vitt... Mikor a gyertyák porig égtek, még anyám eljárta a végét: egy szál virág körûl koszorút táncolt... A juhászok meg már csak nézték, hogy az égen hold ballag át s csudálja nagy, fehér szemmel anyám lábán a balladát. (1939)
packó_
2017. április 11. 11:46
ránk emlékezz azért a túlvilágon, kérünk, ha már méltatlanul itt feledtetni akarnak csoóri temetését követő héten bementem a rákóczi úti libribe, hogy megvegyem a nappali holdat. először a polcon kerestem, de nem találtam. pontosabban csoóri könyveit nem találtam meg. ezért kértem az eladót, hogy segítsen megkeresni. beütötte csoóri nevét a gépbe. nem fokozom. egyetlenegy verseskötet volt egy vidéki boltban a költőtől. más semmi. SEMMI. tehát hogy érthető legyen, a r. úti libriben és egy kivételével a többi boltjukban semmilyen írást nem lehet megvásárolni csoóritól. átmentem az alexandrába. ezek a rendszerben egyetlen kötetet sem találtak. ha van a xxi századnak magyar botránya, akkor ez az. a polcok tele vannak más magyar nyelvű szerzők műveivel, amit nemigen vesznek. kedves csoóri sándor, azért te már ott fenn tudod, hogy mégsem aczél györgy nyert, csak az utódai még rugdalóznak egy kicsit.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!