Újabb hiszti a háztartási munkamegosztással kapcsolatban

„Én teljesen megértem a szerző frusztráltságát és dühét. Én is az lennék, ha családban élve minden házimunka kizárólag az én nyakamba szakadna, bár bevallom, mikor egyedül éltem, nem okozott problémát a háztartás vezetése és a kosz sem evett meg. A cikkel a legnagyobb problémám ott van, hogy megint a férfiak hibáztatására fut ki a dolog, ahelyett, hogy a hölgy a saját felelősségét firtatná közben. A helyzet az ugyanis, hogy valóban nem érdemel jobbat, mint ami jutott. Miért? Mert a párválasztás szabadsága felelősséggel is jár. Már nem azokat az időket éljük, amikor egy zord atya, vagy a szélesebb értelemben vett család döntött a fiatalok sorsáról. Ma mindenki saját maga választhatja meg, hogy kivel éljen. Természetesen a kívánalmaknak szerencsésen találkozniuk kell. Ha olyan férfit választott, akit semmi módon nem tud rávenni a közös terhek viselésére, aki inkább videókat néz, amikor a másik megszakad a melóban, aki nyakra-főre veszi fel a hiteleket, melyeket felesleges baromságokra fordít, akkor abban a hölgy is benne van.

Oka van annak ugyanis, hogy ilyen férfit választott. Az ok pedig, hogy az ilyen pasasok nagyon jól tudják, hogy ezt megtehetik, mert a külsejükre beindul a bugyi nedvesedés. Nem azt mondom, hogy olyan párt kell választani, aki szexuálisan nem annyira vonzó, de házias, hanem azt mondom, nem lehet a hosszú távú elköteleződés egyetlen alapja a szexuális vonzalom. A párválasztás felelősségét nem lehet áttolni a másikra és nem lehet áttolni a társdalomra, vagy a férfiak összességére. Nem tetszik, hogy ki kell szolgálni a férfit? Keressen olyat, aki nem várja el, sőt esetleg olyat, akinek nem derogál a főzés vagy a teregetés. Nem tetszik, hogy a férfi önző a szexben? Keressen olyat, aki önzetlen, sőt akinek nagyobb kielégülés kielégíteni a nőt, mint a saját élvezete.”