Amikor feltárulnak szívünk mélységei

„Szőnyi Szilárd, akit tisztelek és becsülök, ezzel kapcsolatban a Katolikus Válasz honlapot szélsőségesen fundamentalistának nevezi. Ezt a jellemzést meg kellene okolni. Van az Egyházban szélsőséges fundamentalizmus. Ez utóbbi azért szélsőséges, mert nem az Úr Jézus személyére, mint fundamentumra épít, hanem kizárólag elvekre és előírásokra. Van az Egyházban szélsőséges laxizmus, liberalizmus. Ez az irányzat általában a II. Vatikáni Zsinat után megszületett előírásokra hivatkozik (ritkán a zsinat szövegére) illetve semmiféle szövegre sem hivatkozik, hanem a zsinat szellemére illetve egyfajta modern »Jézus-képre.« Mindkettő valaminek a széle, de nem a közepe. Még az sem baj, hogy a széleken vannak, hanem az a baj, hogy minden áron ott is akarnak maradni. Ez az igazi szélsőségesség. (…)

A mise gesztusainak, énekkultúrájának ezt a mély réteget kell kifejeznie. Mennyire meglepő módon fejezi ki ezt a Missa Luba és mennyire nem fejezte ki ez a tánc!! Vajon a tánc (akármilyen szakrális is egy kultúrában) képes-e erre a megváltó áldozatra utalni? Szent Pió Atya és a hozzá hasonlók, akik láthatták a kenyér és a bor színe alatt történteket nem táncoltak (még ha olaszok is voltak) hanem összeestek, megrendültek a szeretet szédítő isteni mélységeit megsejtve. (...)

»Íme, amikor felbőszülünk (jogosan) vagy ellenbőszülünk tudatlanul is mélyebb alapok tárulnak fel belőlünk, hitünk mélységeiből. Ezen mélységek azonban, remélem közösek! Ha bármelyik szélről ugrunk Jézus misztériumának mélységeibe nem azért tesszük, hogy a szélhez, a parthoz ragaszkodjunk, hanem a közép mélységei vonzanak.«”