Harmadik világháború
Nem tudtunk kimaradni a Mohácshoz és Trianonhoz vezető világháborúkból sem, de ebből okulva képessé kell válnunk arra, hogy egy ezekhez hasonló mélységű harmadik nemzeti tragédia ne következzen be.
Ideje volna abbahagyni az önsorsrontást.
„Érdemes eljátszani azonban azzal a gondolattal, mi lett volna, ha a mintegy ezerkétszáz ellenőrzött menekültet befogadja az ország? Mi lett volna, ha a média meg a plakáterdő (no, meg újabban az óvodáktól és az iskoláktól kért terrorellenes intézkedési terv) nem a félelmet, a gyűlöletet meg a pánikot sugározza, sugalmazza, hanem bemutatja a befogadottakat, sőt gyűjtést szervez nekik, és elviszi őket a falvakba, a városokba, azaz közel az emberekhez, hogy szemtől szemben elmondhassák, hol éltek, hogyan éltek, és miért kellett ott hagyniuk a lakásukat, a boltjukat, a munkájukat, élő és halott rokonaikat szülőhazájukat – az életüket? Miért kellett elmenekülniük? (...)
Nem ez az első alkalom a történelemben, hogy az ország vezetése farkasokat nevel a legártatlanabb bárányokból is. Ismerjük a műsor végét. Jön a bukás, az összeomlás, lelki trauma, amint az első és második világháború után.
Tény: nagyobb idiotizmust, megterhelést is kibírt már ez az ország.
Ámbátor ez nem vigasztal. Ideje volna abbahagyni az önsorsrontást. Úgy tudom, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.
Vagy nem?”