Önmérséklet

Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt, 2014. április 11-én, az előző országgyűlési választások után ezt írtuk:

„Önmérséklet. Ebbe az egyetlen szóba tömörítenénk össze elvárásunkat az újból megválasztott kormánnyal szemben. Önmérsékletre pedig legalább két okból van szükség: az egyik egy racionálisnak tűnő, a másik pedig egy haszonelvű érv.

Egyrészről önmérséklet nélkül nincs normális politikai kultúra: csak végletek léteznek, a politikai ellenfél (sőt néha a társadalom egy része is) ellenség marad. Egy ilyen politikai térben senki nem tud gesztusokat tenni, mivel azt gondolja, hogy ez gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. A gesztusok a politikában azonban sosem a gyengeséget jelzik, hanem a felek kompromisszumkészségéről adnak hírt, és ezért a politikai közösség vitán alapuló együttműködéséhez nélkülözhetetlenek.

(…)

Nem tagadjuk, hogy van helye az erőpolitikának: sok eredmény, amit az előző ciklusban elért a kormányzat, egészen biztosan ennek a határozott kiállásának köszönhető. De vannak alkalmak, amikor érdemes nagyvonalúnak lenni. Ha a politikai kultúra minőségi kérdésétől még el is tekintenénk (mint ahogy nem tesszük), és pusztán haszonelvűen közelítenénk meg a dolgot, akkor is azt mondhatjuk: bizonyos esetekben politikailag is kifizetődőbb nagyvonalúnak lenni.

A választások eredménye a mi értelmezésünkben nem azt jelenti, hogy minden mehet tovább úgy, ahogy az elmúlt négy évben. A mi értelmezésünkben a kormány arra kapott felhatalmazást, hogy politikájának tartalmát többé-kevésbé hasonlóképpen határozza meg, mint az elmúlt négy évben. Itt is szükség lenne komolyabb korrekciókra, ahol azonban nagyon nagy változásra lenne szükség, az a politizálás és a kormányzás stílusa.”

Egyszerű választópolgárokként a véleményünket továbbra is fenntartjuk.

Budapest, 2018. április 12.

Hörcher Ferenc

Pócza Kálmán