„Egy naiv és puha bevándorláspolitika ellentmond a józan észnek. A kormányok legfontosabb kötelezettségének mindenekelőtt a saját állampolgáraikról való gondoskodásnak kell lennie” – jelentette ki néhány éve Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök. Ausztrália megmutatja, hogyan lehet józan ésszel és kemény döntések melletti kitartással fenntartható bevándorláspolitikát csinálni.
2018. július 27. 15:33
p
0
0
49
Mentés
A héten jelentette be Ausztrália belügyminisztere, Peter Dutton, hogy az ENSZ migrációs paktumát a jelenlegi formájában nem fogják aláírni. Mindennek leginkább azért van hírértéke, mert Magyarország is nyakig benne van a migrációról szóló vitában, és különböző országokból, különböző platformokon éveken keresztül támadták és támadják „migrációszkeptikus” álláspontja miatt. Azt éreztették, hogy:
hazánk a rossz kölök a fejlett államok osztályában.
Bár ez soha nem volt így.
Az Európai Unión kívüli fejlett államoknál a szigorú bevándorláspolitika és a migrációhoz fűződő ridegebb attitűd nem újdonság. Az ENSZ migrációs csomag megalkotása végül is azért nagyon üdvözlendő, mert a tárgyalási folyamatok képesek rávilágítani erre az Európán kívüli valóságra és a racionalitásra. Mindez annak ellenére is üdvözlendő, hogy már az unión belül sem vagyunk egyedül a migrációs politikánkkal, de a legüdvözlendőbb az egészben, hogy mellettünk most már két olyan ország is nemet mondott a paktumra, amelyeket magasra rangsorolnak nem csak gazdasági, hanem az emberi és politikai jogok érvényesülésének szempontjából is.
Az ausztrál miniszter pár napja egy sydney-i rádióban adott interjúban úgy fogalmazott: „nem fogjuk feláldozni a szuverenitásunkat, nem fogom hagyni, hogy egy nem a nép által megválasztott szerv diktáljon nekünk, ausztrál embereknek”. Továbbá elmondta, hogy az ENSZ migrációs csomagja nem szolgálja az ausztrál nemzet érdekét és elfogadásával olyan áldozatot kellene hozniuk a határvédelmi politikájukban, amelyet nem akarnak. Így lett Ausztrália az USA és Magyarország után a következő állam, amely jelezte: az ENSZ migrációs paktumával „valami nem stimmel”.
Közismert Ausztráliáról, hogy egy multikulturális, szabad és fejlett állam, amely az állatvilágán kívül szinte minden másban – ahogy az ausztrálok is mondani szokták – „szerencsés”. Talán az is közismert, hogy évtizedek óta nehéz bevándorolni, letelepedni még nehezebb és kevés kegyelmet ismernek az illegális migrációval kapcsolatban. Ez elég ellentmondásosnak tűnik:
mégis hogyan lehet egy olyan ország, amelyet bevándorlók építettek fel ennyire „hidegszívű”?
Hogyan forgathat a liberális Ausztrália migránsokat elrettentő propagandavideót, hogyanrabosíthat illegális bevándorlókat a Karácsony-szigeten vagy Naurun és mégis miért tilthatnak ki valakit évekre a kontinensről, ha akár csak egy nappal is tovább tartózkodik az ország területén lejárt vízummal? Hogyan nyilatkozhatja azt Ausztrália belügyminisztere, hogy nemet mondanak az ENSZ migrációs csomagjára, miközben egy interjúban, amikor Naurura terelődött a szó, azt mondta: „semmi örömöt nem lelek abban, hogy ott látom az embereket… annak ellenére, hogy a rólam készített mémek ezt mondják”.
Ausztrália több megfontolásból is kitart szigorú és rendezett bevándorláspolitikája mellett.
A leginkább ostorozott „menekültszigeteket” és fogva tartási központokat azért tartják fenn, mert ha hirtelen bezárnák őket megszűnne a visszatartó erő, az embercsempészek pedig újból megerősödnének és ez tragédiákba torkollna. Dutton így fogalmazott, amikor szóba került az interjúban a manus-i tábor megszüntetése: „Ha meg tudnám csinálni úgy, hogy nem indítják el újra a hajókat, és nem látok gyerekeket és nőket ismét a tengerbe fulladni, akkor igen, még 2022 előtt bezárnám”.
Az ország migrációpolitikájának lényegét viszont Tony Abbott egykori ausztrál miniszterelnök 2010-ben még képviselőként elmondott beszédével lehet a leginkább összefoglalni: „Egy olyan világban, ahol a bűnözés és a terrorizmus nem ismer határokat és újabb kihívás elé állítja a fejlett országok határvédelmi rendszereit, egy naiv és puha bevándorláspolitika ellentmond a józan észnek. A kormányok legfontosabb kötelezettségének mindenekelőtt a saját állampolgáraikról való gondoskodásnak kell lennie. E felelősség más nemzetek állampolgáraira való kiterjesztésekor mérlegelni kell, hogy utóbbi megvalósulása hogyan befolyásolná az állampolgárok jólétének garantálását”.
E narratívát Malcolm Turnbull, Abbott utódja is folytatja, amiképpen a híres „Állítsuk meg a hajókat” politikát is.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Ausztrália nem fogad be többé senkit:
továbbra is tízezrek érkeznek évente a kenguruk földjére – teljesen legálisan.
Ők töltik be az ország igényei szerint meghatározott kontingensekben a munkahelyeket a képzett munkaerőre éhes gazdaságban. És szigorú szűrőn átesve azok találnak menedéket Ausztráliában, akik arra valóban jogosultak.
Ausztrália továbbra is egy büszke multikulturális társadalom – bár ők sem mentesek az ebből fakadó problémáktól. Képesek megmutatni azt, hogy ha egy ország a migráció segítségével is javítja gazdasági vagy demográfiai mutatóit a 21. században, azt csak rendezett úton, kemény döntések és szigorú politikák fenntartása árán lehet kivitelezni.
Ausztrália a Nyugat racionális hagyományait képviseli ma is: érdemes több figyelmet szentelni rá.
Sikerült akkora hírverést csapni egy sylti éneklés körül, hogy végül országszerte megaslágerré vált a migránsellenes rigmus. Sőt, már Trump is erre a zenére ropja. Francesca Rivafinoli írása.
„Tíz év múlva valószínűleg úgy fognak tekinteni rájuk, mint azokra a választásokra, amelyek eldöntötték a békét vagy a háborút Európában” – mondta a magyar miniszterelnök.
Nagyon sok a migrációs hátterű nebuló, akik lehúzzák az átlagot, de a német gyerekek se a régiek már – a Die Weltre írta meg tapasztalatait egy veterán tanár Észak-Rajna-Vesztfáliából.
Az identitásvesztés és a demográfiai változáshullám a régi Európa helyett olyan világot hoz létre, amiben mi nem kívánunk élni. Constantinovits Milán írása.
A volt ausztrál miniszterelnök rámutatott: az EU a jogállamiságra hivatkozva megpróbálja elnyomni azon országokat, amelyek politikájával nem ért egyet.
A zenész azokat küldené elsőként a frontra, akik kitalálják, hogy legyen háború.
p
0
0
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 49 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szalard
2018. július 30. 00:28
Lauren Southern jobboldali újságírót a rendőrök kidobják egy ausztrál muszlim no go zonából:
https://www.youtube.com/watch?v=LqY4Z1fTrMc
így már nem is tűnik Ausztrália annyira "racionálisnak"...
Tolvaj kommunisták már mentik a lopott vagyonkájukat .
ENSZ jelentés: 2025-ig kicserélnék Európa lakosságát
2025-re szinte teljesen kicserélnék Európa lakosságát – áll egy 2000-es ENSZ jelentésben. Az öregedő Európa lakosságához 159 millió migránst hoznának. Az ENSZ 2050-es évre vonatkozó előrejelzései még rosszabbak, különösen Németország és Olaszország esetében - Michel de Jaeghere francia újságíró twitter bejegyzésében ír erről és tette közé cikkét erre vonatkozóan, mely elgondoltatásra adhat okot.
Az úgynevezett „szakértők” szerint ezzel megoldást találnának a vénülő Európa sorsára. S így helyettesítenék az európai őslakosokat.
A dokumentum címe is árulkodó már: „Helyettesítés: megoldás az idősödő európai népességcsökkenésre”. Ezek a befogadott migránsok pedig a jövő munkaerői lennének, hiszen szerintük csak ez az egy megoldás van, hogy fizetni tudják a nyugdíjakat a jövőben. A jelentés szerint „a nyugdíjasok és 4-5 munkavállaló jelenlegi egyensúlyának fenntartására 2025-ig 159 migráns munkavállalót kell behozni Európába.”
Ausztrália is kiesett a libsik által kedvelt országok sorából.
Már csak Kanada maradt számukra, de az Ontario provinciai
választásokon elzavarták a libsiket és a konzervatív Doug Ford
nyert nagy fölénnyel. Nemsokára Trudeau is megy a levesbe...
Mohácsi Lívia már bánja, hogy ott kért befogadást.....
Megérdemli, miért hallgatott a libsi tanácsadóira?