Szakály javára kell írni, hogy amikor október 5-én a Kossuth Klubban a Horthy-korról folytatott történész vitán e sorok írójának jelenlétében ez a kérdés szóba került, megjegyezte, hogy ehhez én jobban értek, mint ő. Ezt készséggel én is elismerem, de mit tegyünk akkor a tényekkel, ha egyetlen rövid bekezdésben majdnem féltucat hibás, téves, megtévesztő állítást tesz a NER egyik vezető történésze?
Ehhez képest apró tévedésnek tűnik, hogy amikor 1941 augusztusáról beszél Szakály, akkor megjegyzi, hogy az európai zsidóság sorsát döntően meghatározó wannseei konferencia egy évvel később volt. Csak a pontos tény kedvéért: 1942. január 20-án volt a wannseei konferencia, amire ekkor már alig 5 hónapot kell csak „várni”.
Szakály évek óta hajtogatja, hogy a numerus clausus törvény nem tekinthető antiszemita, jogfosztó törvénynek, hiszen a törvény szövegében nincs is benne a „zsidó” szó. Most egy lépéssel tovább megy, és azt állítja, hogy: „Az emancipálódott zsidóság, meglátásom szerint, azt sérelmezte joggal, hogy őket nemzetiségnek vagy népfajnak tekintik, pedig ők magukat magyarnak tartották”. Az elmúlt években többször javasoltam Szakály kollégának, hogy csak egyszer szakítson magának néhány órát arra, hogy elolvassa a Nemzetgyűlési Naplóban a numerus clausus törvény vitáját. Ha ezt megtette volna, akkor tudná, hogy a Magyarországon élő zsidók nem csak azt sérelmezték, hogy őket nemzetiséggé minősítették (mármint az izr. vallásúakat), hanem azt, hogy napokon keresztül rágalmazták, gyalázták őket a Nemzetgyűlésben. Csak kedvcsinálónak néhány idézet a numerus clausus törvény vitájából, néhány tény azzal kapcsolatban, hogy mit is sérelmeztek igazából a zsidók.
Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1920. szeptember 2.:
„Bizonyos az, hogy minket abban, amit most törvénybe akarunk lefektetni, senki nem előzött meg, de bizonyos az is, hogy ha valamely nemzet a világon abba a szituációba kerül, amelybe mi kerültünk, hogy itt, Magyarországon, a magyar állam intézményeinek kebelén felnevelt intelligenciánk egy jókora percentje arra törekedett, hogy a nemzetet nemzeti karakteréből kivetkőztesse, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) hogy az erkölcsi alapot alólunk kilopja, hogy dekomponálja mindazt, amin egy nemzeti nagyság felépülhet, mondom, ha ez egy más nemzettel fog megtörténni, mint ahogy velünk megtörtént, akkor más nemzet is követni fog bennünket ezen az úton, amelyre mi léptünk.”