Tragédiánk, templomaink és csirkepaprikásaink – 5 magyar csúcsom

A Mandiner munkatársai sorra közlik 5 kedvenc magyar kulturális csúcsteljesítményükről szóló listájukat a magyar kultúra napja alkalmából, kultúránk előtti tisztelgésül. Várjuk olvasóink listáit is kommentekben!

***

1. A magyar nyelv. Klisés, egyben vitatható válasz: mégis, hiteles és igaz. Külföldön élve mindig a magyar szó hiányzott a legjobban, mert szeretem ezt az ízes, nyakatekert, múltunkat – annak minden örömét és keservességét – leképező és megmutató nyelvet. Igenis kultúra, olyan örökség, ami az én részem, hiszen magyarul tudok a legőszintébben sírni, nevetni és szeretni is.

2. Az ember tragédiája. Ha a klisékkel kezdem, az adu ászt is kiadom: szerintem Madách drámája a magyar irodalom egyik csúcspontja, amit sosem tudtam még úgy elolvasni, hogy ne adjon valami újat.

3. Kányádi Sándor. Életem első versélménye Kányádihoz kötődik: négyévesen szó szerint letaglózott a Valaki jár a fák hegyén. Vagy tíz évvel később fordultam újra Kányádi költészete felé, amiből akkor a Sörény és koponya című kötet érintett meg leginkább. Ezt követően éppen ezen kötet verseit hallhattam a költő saját előadásában egy felolvasóesten, amitől újra olyan színezetet, mélységet nyertek, amit semmi máshoz nem tudok hasonlítani.

„valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem”

4. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei több száz éves templomok. Keleti megyénk számomra szimbolikus jelentéssel bír: édesapám szülőhelye és sok költözés után is otthona – egy kicsit ezáltal nekem is. Az itteni emberek és a táj szépsége is megérne sok mesét, de most a kultúrára, az épített tájra szorítkozva a templomokat hozom ide, amik közül jó néhányat még a XIII. században húztak fel, de ma is állnak – ferde falakkal, faragott padokkal, sok-sok népi hímzéses terítővel díszítve.

5. A magyar ételek. Csirkepaprikás nokedlivel – kell még valamit mondanom?!