„A ferihegyi repülőtér bizonyos részei nem sorolhatók az európai légikikötők élvonalába, sőt tőlünk keletre sem büszkélkednének vele. Hiába lélegzetelállító látvány a Várhegy a Lánchídról nézve, ha a fapadosok utasai több száz méteren lépcsőn fel, lépcsőn le cipelhetik a gurulós bőröndjüket. Hiába nyerte el Budapest az Európa legjobb úti célja 2019 díjat, ha a reptér-üzemeltető nem fordít elegendő pénzt a terminál bővítésére, korszerűsítésére.
A budapesti légikikötő döntéshozói láthatóan nem készültek fel rá, hogy az utasforgalom ilyen mértékben növekszik. Az évtized első harmadában, a Malév leállása idején a túlélés, az életben maradás volt a tét.
Az utóbbi öt évben azonban az iparági átlagot jelentősen meghaladó mértékben nőtt a légikikötő látogatottsága és terhelése. Ennek a terhelésnek a nyomása alatt Ferihegy bizonyos szolgáltatásai korszerűtlenné váltak, mások soha nem is voltak azok.
Kétökölnyi betondarab: egy ilyen apró felületi hiba is képes bajba sodorni az ötventonnás repülőgépeket. Hatalmas szerencse, hogy szerda este, amikor a Wizz Air stockholmi járata landolt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es futópályáján, és az Airbus A 321-es gép futóműve találkozott a korábban kiszakadt kis betondarabbal, nem történt nagyobb baj. Bár a gumiabroncs foszlányosra szakadt, és a fékrendszer is megsemmisült, a gép a saját futószárain jutott el az állóhelyre.”