„Az ellenzéki jelöltek ezúttal nyílt lapokkal játszanak. Nem is tagadják, hogy céljuk nem városok, falvak vezetése, gyarapítása, szépítése az ott lakók életének kedvére, üdvére. Nem, ők hídfőket létesítenének a Fidesz ellen vívott, egy évtizede reménytelen, kilátástalan harcukban. A települések vezetése nekik eszköz, amelyet Szombathelytől Szegedig, Pécstől Egerig harminc hónapon át, 2022 tavaszáig naponta bevetnének. Mert ők igenis minden nap azzal áltatják magukat, hogy javában zajlik az »olimpia«.
A történelmi magyar baloldal az ország népét szerencsésebb esetben szükséges, tragikusabb szituációkban szükségtelen rossznak tekintette. Igen korrekt, hogy az utódok most ezt nyíltan vállalják. Karácsony Gergely éppen Budapest „felszabadítására” készül. Ugyanaz a terminológiája, mint hetvenöt éve a szovjet csapatoké; pontosabban az akkori magyar elvtársaiké. Miközben Karácsony is elfoglalná, túszul ejtené, zsarolási potenciálként használná a fővárost és lakóit. Száz éve itt állt a proletárdiktatúra bástyája, hetvenöt esztendeje a németek által megerősített Festung Budapest – nekünk, itt élőknek a történelem szörnyű fintora lenne, ha a béke, a gyarapodás időszakában az otthonunkat valakik ismét hídfővé alakítanák.
Tarlós István a minap ezt úgy fogalmazta meg, hogy a főpolgármesteri választást nem lehet úgy kezelni, mint egy blöffökkel tarkított revansot a tavalyi parlamenti választásért, mert arra nagyon ráfizet a város. Tarlósnak igaza van, de attól tartok, csak a saját logikája mentén. Karácsony agyával ugyanis – szerencsére – nem tud gondolkodni, neki elképzelhetetlen, ami kihívójának alapvetés: nem baj az, ha a város ráfizet. Karácsony nem azért akar főpolgármester lenni, hogy Budapestet és lakóit szolgálja. A Fidesz elleni »szabadságharc« fészkének berendezésére készül. Ezt kell megérteni, ez a legsúlyosabb veszély. Ez az igazi tét.”