Válasz Hont Andrásnak (és TGM-nek)

„Kedves Hont András!

TGM cikke egy interjúmban használt jelzős szerkezet (»szélsőliberális hörgés«) ihlette pamflet, egy szerző-előadó esetében inkább a szerzeményeit vagy például a színpadi tevékenységét szokták kritikával illetni. Ezt egy lekezelő félmondattal letudta a szerző. Pedig ha jobban utánanéz, milyen dalok hangzottak el Tusványoson, talán jobban megérti részvételünk további motivációit (természetesen a NER-hez dörgölőzésen kívül), - ha kíváncsi lett volna rá. (De nem volt.) Itt küldöm az egyik Tusványoson »dudorászott« dalunkat: 

Ha nem akarja fárasztani 4 percig velünk magát, akkor lehet ennyi is elég:

Ma még hadd szóljon nincsen gond
Csak a kutyák ugrálnak rátok a láncok végén
Ma még nyaljátok egymás seggét
Körbe ott van a piros pont
Belül mindőtök morogva ül a saját részén

Kevésbé íródott virágnyelven, mint például a »Ha én rózsa volnék«, és valószínű kevesebbszer játsszák majd a Fidelitas-gyűléseken, mint a Bródy-dalt a KISZ-táborokban anno, mentségemre szóljon, hogy az egész popműfaj társadalmi mozgósító ereje (is) fájdalmasan megkopott azóta, és mivel nem az Arany-féle velszi bárdok mártírhalála jutott osztályrészemül Tusnádon, hanem életben hagyott ez a ravasz NER, továbbra sincs jobb ötletem, mi a fene lehetne ezen kívül a dolgunk nekünk, énekeseknek. Úgyhogy dudorászunk ahol lehet, Pécsett, Tusványoson, ahová, ameddig hívnak, mindenhol ugyanazt. Önök meg persze, csak írjanak útmutatásokat nekünk tovább, hová nem megy, kinek nem énekel egy bárd, főleg, ha nem velszi, ha épp kritikának akarják hívni, hát hívják annak. Hogy is mondta a Taxisofőrben a garniszálló portása De Nirónak? »Ha neked ettől áll fel cowboy...«

Tisztelettel: LA

U.i.: Szeretném felhívni a figyelmét a kutya motívum következetes használatára!”