Egy korszak végén élünk

2019. november 04. 12:57

Ha egy korról megállapítjuk, hogy egy másik kor utáni, az nem a saját neve.

2019. november 04. 12:57
Békés Márton
Békés Márton
Magyar Szó

„Amikor A történelem vége? című esszé megjelent, még állt a berlini fal. Fukuyama nem hamarkodta el, amikor a történelem végét vizionálta?

Fukuyama megállapítása azért is volt elhamarkodott, mert ezt egy 1989-es nyári konferencián tette meg. Aztán ez írásban is megjelent az év őszén, pontosan harminc évvel ezelőtt, egy folyóiratban. Ezt bővítette könyvé 1992-ben. Ez egy filozófiai tárgyú könyv, ha tetszik társadalomelméleti munka. Nyilván ebben a műfajban lehet nagyot gondolni. Fukuyama későbbi művei is erről híresek, hogy mert nagyot gondolni, mert filozofálni a világ menetén. Azt gondolom ez dicsérendő, attól függetlenül, hogy nem volt igaza, és függetlenül attól, hogy mondhatjuk bornírt ostobaságnak is a liberális demokrácia globális kiterjedésének gondolatát. Főleg miután volt egy Iszlám Állam, jelenleg is zajlik a kelet-ukrajnai válság, van egy küzdelem az Európai Unión belül a szuverenisták és a liberálisok között. Látjuk azt, hogy mozgásban van a történelem. Nyilván így utólag könnyebb megítélni, hogy Fukuyama tévedett, de ő egy filozófus. Neki az a dolga, hogy előreszaladjon. Azt gondolom, hogy a tévedéseivel, és a belemagyarázott bekezdésvégeivel együtt egy nagy dolgot tett Fukuyama. A hidegháború végén megfogalmazott egy általános hitet. És ez az általános hit, 2001. szeptember 11-éig egészen biztos, hogy élt. Annak ellenére életben tartották azt a hitet, hogy vége a történelemnek, hogy közben volt délszláv háború, ruandai népirtás, csecsenföldi harcok. A világ pedig hitte, hogy vége a történelemnek. Szeptember 11-e után már ebben nem lehetett olyan erősen hinni. A 2008-as gazdasági világválság után pedig már nem nagyon hittek ebben. 2015–16-ban pedig ez a hit úgy gondolom véget ért. Ettől függetlenül ez egy nagy hit, egy fontos illúzió, amely nagyon jól mutatja a világ harminc évvel ezelőtti állapotát. Gondolom ezt annak ellenére, hogy Fukuyama valóban előreszaladt. Hiszen gondoljunk csak bele 1989 nyarán mondta el beszédét, amikor még rendszerváltoztatások nem is voltak. Igaz Lengyelországban már voltak választások, de a posztkommunista erők elég erősek maradnak. A romániai forradalom decemberben zajlott le. Magyarországon 1990 elején voltak választások. A Szovjetunió pedig csak 1991 végén szűnik meg. Tegyük hozzá, hogy Fukuyama azt is mondja, hogy a kommunizmus már nem hívó szó. Pedig a világgazdaság egyik motorja az a kommunista Kína.

1989 valóban olyan nagy korszakhatár a történelemben, mint ahogy azt Fukuyama állítja? Ha igen, akkor milyen korszak köszöntött be a hidegháború végével? Meddig tarthat ez a korszak?

1989-ben, akár elfogadjuk korszakhatárnak akár nem, valami mégis történt. Leomlott a berlini fal, pont kétszáz évvel az után, hogy leomlott a Bastille. Ez eléggé szimbolikus esemény. Felszámolták a vasfüggönyt. A Szovjetunió megkezdte a kivonulást, nemcsak Afganisztánból, ahol ténylegesen is háborúban állt, hanem Közép- és Kelet-Európából is. Érezni lehetett, hogy megroppannak a kommunista rezsimek, ha nem is mindegyik, hiszen most is létezik öt-hat egypárti kommunista diktatúra a világban. Azért az látható, hogy Európa ekkor megmozdult. A kapitalizmus határai pedig valóban kiterjedtek. Több ország lett piacgazdaság alapján felépülő nemzetgazdaság. Elkezdődött a globalizáció, technológiai, utazási, gondolkodási, financiális és minden más szempontból. De ha csak Magyarországra és a régióra gondolunk, akkor is azt mondhatjuk, hogy egy egypárti diktatúrát egy többpárti, versengő demokrácia cserélte le. Ugyanakkor, ahogy korábban már utaltam rá, a 2008-as gazdasági világválság idején ez a hurráoptimizmus, valamint a globalizációnak és a demokratizálódási folyamatnak ez a hulláma megtört. Majd 2015, 2016 táján bebizonyosodott az, hogy nem lehet a régi módon uralkodni a világon, Európán. A Brexit-népszavazás eredménye, Donald Trump megválasztása és ezzel együtt az Amerikai Egyesült Államok politikai irányváltása, a migrációs válság, a populista, nemzeti pártok megjelenése és előretörése változást hozott a világban. Szerintem egy korszak végén élünk. Ez egy elnyújtott vég lesz, amely véget sokáig fogjuk még szemlélni. De ha visszatekintünk a történelemre a romantikának, gótikának vagy éppen a középkor elejének és végének sem voltak éles határai. De szerintem ha száz év múlva visszatekintenek korunkra, akkor azt fogják mondani, hogy 1989 korszakhatár, majdnem cezúraszerű éles korszakhatár volt. Ez után a globalizáció kiteljesedése tíz–tizenöt évig folyamatos volt, és azt állapítják majd meg, hogy valamikor a 2010-es évek körül új játékosok léptek pályára, és a globalizáció elkezdett hanyatlani. Jelenleg a korunknak nem tudjuk a nevét. Tudjuk, hogy az 1945-től 1989-ig tartó korszakot hidegháborúnak nevezzük. Ezt a mai korszakot a nyugati szakirodalom posztbipoláris korszaknak nevezi, tehát hidegháború utáni. De ha egy korról megállapítjuk, hogy egy másik kor utáni, az nem a saját neve. Jelenleg ez a korszak keresi a nevét.

Mi a történész dolga, amikor ilyen merész állításokat fogalmaz meg valaki, mint Fukuyama? Miben különbözik a egy politológus hozzáállása egy történészétől?

A történész dolga ebben a mai példátlan forrásbőségben és információs zajban az, hogy megtalálja azokat a pontokat, ahol cölöpöket lehet leverni és a korszakot rögzíteni. Fukuyama nem történész, hanem politológus, sőt kifejezetten egy Szovjetunió és kommunizmus szakértő. Egy nagyon érdekes és okos személyiség. A mostani interjúit olvasva azonban azt is mondhatjuk, hogy nagyon doktriner figura. Jellemző rá a közép- és kelet európai országok elmarasztalása, a demokrácia méricskélése és a liberális demokrácia örök elvárásainak kijelölése. A politológus lehet ilyen, a történész viszont nem, de a történész is saját korának gyermeke. Én is csak azt tudom mondani, amit a saját perspektívámból látok.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nimfak
2019. november 04. 20:54
Bekes Marton remek cikkeit elvezettel olvasom. Tehetseges.
Pelso j.
2019. november 04. 20:18
Új világrend jön, - mondta OV vagy öt éve. Vagy hat. Mindegy.
Vakfolt
2019. november 04. 16:20
Megmondom én mi ennek a kornak a neve, még tűnődni sem kell rajta: ez a virtualitás kora. Virtuálissá lett a pénz, a kommunikáció, és a valóság is, virtuális a baszás, a sport, a lövöldözés. Szimuláció, az emberi elme már nem fontos, mert jön az AI. Ha a reneszánsz az új emberről szólt, ez a szar ami most van a kiüresedésről. Virtuális problémák, a legeklatánsabb példa a szívószálak problematikája. Aggodalom a bolygóért, anya ne szülj csecsemőt! Az mondjuk nem világos, ha az amúgy is kihalófélben levő fehérek nem szülnek, ez hogyan javítja meg a széndioxidot, miközben a négerek meg szaporodnak mint a patkányok. Klímagyász, közben a szomszédhoz nem tudsz két jó szót szólni.
jolly77
2019. november 04. 14:40
jaaaaj, hát mindiiiiig egy korszak végén élünk!... most fog jönni az úúúj, a katarzis, ááát fogjátok élni!!! lelkesedjetek fidesz-prolik, mert orbán hatalmon akar maradni: katarziiiiis lesssszz!...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!