Akkora a métely a színházi világban, hogy egyszer kitör, mint a koronavírus

„Megszólalásait olvasva úgy tűnik: mindig nyűgös, csalódott, elégedetlen.

Talán így is van.

Szidja a »liberálisokat«, és vitázik velük megállás nélkül.

Valóban évtizedek óta ez megy.

Visszatérő gondolata, hogy »a kultúra más területéről is bátran kijelentik a liberálisok, hogy ők értenek hozzá a legjobban. Más nem tud jó filmet vagy színházi előadást csinálni, csak ők. Az ő szürkeállományuk nagyobb, fejlettebb és haladóbb, mint a maradi konzervatívoké.«

Mert 25 éve ezt tapasztalom. Nézze, én kívülről jöttem. A fővárosi színházigazgatók közül én vagyok az egyetlen, aki nem a színpad környékéről érkezett, nem voltam se színész, se rendező. Egyszerű ember vagyok, szakmai és közéleti háttérrel.

Előbbit könnyű értékelni: a nézőszám mindent elmond. Persze azzal is lehet vitatkozni, hogy vannak-e értékes és értéktelen színházak. A mienk vállaltan elment a bulvár irányába, de a vígjátékokkal, komédiákkal magas színvonalat képviselünk, és ugyanúgy szórakoztatunk, mint akármelyik komoly politikai tartalmú darab.

Kisebbségi komplexus?

Ugyan!

Akkor miért akarja ezt folyton bizonyítani?

Mert állandóan ebbe a vitába keveredek, és a fejemhez vágják ezt az értéktelenséget. Pedig a nézőszám objektív mérőeszköz.”