Nem érdemeltük meg a járványt

„A 20. században számos olyan korszak volt, amikor rendszerszerűen ember bántott embert. Most nem ember bánt embert, de mindenki fél. Más ez a félelem?

Lehet, hogy nem félünk, hanem inkább szorongunk. A kettő nem egészen ugyanaz. A szorongást szerintem »csináljuk«, nem száll ránk, nem hatol belénk, hanem mi csináljuk, mert valamit akarunk, amit nem lehet akarni. Ha lefekszem és aludni akarok, akkor szorongani fogok, mert aludni akarni nem lehet. Az akarat szerve az izomzat. Ha arrébb akarok pakolni valamit, akkor az izmaimat megfeszítve megteszem, nem szorongok. De ha azt akarom, hogy erekcióm legyen, akkor csak szorongani fogok; ha Isten úgy tervezett volna, hogy akkor álljon fel, amikor akarom, izomból teremtette volna a faszomat.

Mindig is bizonytalanságban éltünk – ember tervez, Isten végez. Ez mindig így volt, most még inkább szembetűnő. Erről általában nem akarunk tudomást venni, pedig a zen mesterek is megmondták egy koanban: egyetlen dolog biztos, a halál, a halál időpontja nem biztos, hogyan éljek akkor? Ez mindig fontos kérdés volt, most is az. Az én válaszom: vegyek részt minden élő pillanatban. Amíg élünk, addig élvezzem minden lélegzetemet, mondjam, amit mondani akarok, mert lehet, hogy holnap te vagy én már nem leszünk itt.

Sokak szerint az ember bizonyos felelőtlen magatartással szabadította magára a koronavírust. Nem csak azért, mert tobzoskák vagy denevérek húsával kereskedtek Kínában, hanem mert túl sokat repültünk, túl sokat fogyasztottunk. Végső soron »az ember a vírus«, mondják sokan, és a delfinek visszatérnek egykori élőhelyükre, a levegő tisztább.

Ez a paranoia egy formája. A paranoia az, hogy mindent magára értelmez az illető. Valaki azt hiszi, hogy a rádió személyesen hozzá szól, a falak hozzá szólnak, és bizonyos történetek között ő látja az összefüggést, mélyen értelmezni tud mindent, ami van. Minden tudós paranoiás egy kicsit, mert meg akar magyarázni valamit. Nagyon nehéz annak a valóságában élni, hogy senki nem tud semmit. Pedig ez a valóság.

Senki nem tud semmit. Most azt mondjuk, azért van a vírus, mert »rosszak voltunk«. Egy gyerek azt gondolja, hogy azért rossz nekem, mert rossz voltam. Nem engedheti meg magának, hogy azt gondolja, azért rossz nekem, mert a szüleim rosszul bánnak velem, ugyanis nincsen hová mennie. Nos, ha a szüleim rosszul bántak velem, rosszul bántak volna bárkivel. Nem érdemeltem meg. Itt ez a vírus. Nem érdemlem meg, mert nincs olyan, hogy valaki megérdemeljen valamit. Az egy mese. A gazdagok megérdemlik a gazdagságukat? Nem. A szegények megérdemlik a szegénységüket? Nem. Az élet rendetlen. A járványt sem érdemeljük meg. Egyszerűen van.”