Tanuljunk az őseinktől!

2020. július 12. 16:37

Bár tudom, a családi egységet régebben még a családi közös munkák is támogatták (aratás, disznótor), ezeknek halványulását, ritkulását mégsem érzem elég oknak, hogy párhuzamosan a családi egység, az összetartó erő is fakuljon.

2020. július 12. 16:37
Ács-Fehér Kinga
egy.hu

„Már maga a szó is furcsa 21. századi füllel: »szomszédolás«. Ugyan ki használja ezt már, ugye? Pedig régen a szomszédság egy rendkívül összetartó közösség volt; nem csupán ismerték, de még szerették is egymást az emberek. Mert a szomszédság a barátság szinonimája volt, ott ültek a kapu előtt a verandán vagy épp a lócán, beszélgettek éjjel-nappal, mindenről és mindenkiről, segítették egymást jóban, rosszban.

Ezzel szemben ma – bár lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de én kicsit úgy érzem – mintha a „szomszéd” jelző már lecsúszott volna. »Á, csak a szomszéd« – halljuk, és mondjuk sokszor. Mert a szomszéddal általában csak a baj van. Már megint hajnalban flexel, rossz helyre parkolt, bömbölteti a zenét, otthagyta a kutyagumit, irritáló hangfrekvencián köszönt, barátságtalanul nézett. Manapság az már öröm és siker, ha a békés együttélés keretei a lehető legminimálisabb konfrontációval valósulnak meg, de nem kifejezetten törekszünk arra, hogy közeli, szeretetteljes kapcsolatot építsünk ki a szomszédokkal. Persze ma is szép szomszédi kapcsolatokat láthatunk itt-ott, többek között a belvárosban is, ahogyan arról Kovács Kriszta egy korábbi cikkében beszámolt.

A családi egység ereje

Emlékszem, nagymamám mesélte egyszer, hogy az ő korában mindegy volt, mennyire távoli volt a rokon, akkor is tartották a kapcsolatot. Mert a rokon az rokon, a családnál fontosabb pedig nincs. Ángyóka a vőtárssal, koma a másodnagybácsival, nagyapós a nagybácsival, unokaöcs a sógorral beszélt – egyszóval mindenki mindenkivel, ráadásul megszakítások nélkül. És bár tudom, a családi egységet régebben még a családi közös munkák is támogatták (aratás, disznótor), ezeknek halványulását, ritkulását mégsem érzem elég oknak, hogy párhuzamosan a családi egység, az összetartó erő is fakuljon.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vakfolt
2020. július 13. 19:16
Régen egy családi vállalkozás a rokonokat rántotta be segítségnek, aztán a végén megkapta mindenki a jussát. Az efféle rokonságos vállalkozásnak a komcsi erkölcsök basztak bele tele, ugyanis ami azelőtt példátlan volt, szépen belenyúlt mindenki a kasszába, mert hát az jár, meg biztos nem veszik észre.
urga
2020. július 13. 12:16
Ezt jó volt olvasni!
írmag
2020. július 12. 22:16
Tiszták és őszinték a gondolataid, a tekinteted is tisztának látom (remélhetően friss a képmásod).
balbako_
2020. július 12. 20:10
Mostanra abban már a tudomány is egyetért, hogy a 3 generációs együttélés az ideális mindenkinek. A gyerekeknek a ráérő nagyszülők meséi, beszélgetései, a világ dolgai megismerésében jelentenek nagy segítséget, a szülőknek a napi munka után levesz a vállukról egy kis gondot a nagyszülő, ugyanakkor ők a nagyszülők segítségére lehetnek nehezebb dolgok megoldásában. Végül a nagyszülőknek az az egészséges, hogy nemcsak a korosztályuk nyavalyáival kell foglalkozni, hanem a fiatalok frissességét is érezhetik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!