Ha már Mérő Vera is előállt egy figyelmeztetéssel, magam is megtenném: az ilyen életben sosincs köszönet
Miért érzi bárki úgy, hogy az anyák napját véleményeznie kell? Francesca Rivafinoli írása.
Mit is vétett szegény „piknik” szó, mint olyan.
„Ilyesmit persze már sokat láttunk, ez azonban most egy haladó lista: a »fekete-fehér gondolkodás« és a »lány/fiú«mellett tiltja például a »piknik« szó használatát is; ezt a politikai korrektség jegyében a jövőben »összejövetelnek« kellene nevezni. Ami ugyan szemantikailag nem egyenértékű, de az igazi alázatos fehérember nyilván megoldja a dolgot – simán lehet a »menjünk piknikezni« helyett azzal invitálni kollégáinkat, hogy »tartsunk egy összejövetelt a szabadban, úgy, hogy viszünk pokrócot, amire letelepedhetünk, meg mindenki hoz magával valami kis enni- és innivalót, amit közösen elfogyasztunk« (az ügyesebbje ezt egy levegővel is elmondja). Igaz, az én időmben még azt tanították meg az egyetemen, hogy egy-egy bonyolult jelenséget miként lehet egyetlen frappáns terminussal leírni, de a jelek szerint a tengerentúlon már szakítottak ezzel a náci gyakorlattal.
Ugyanakkor feszít minket a kérdés, tulajdonképpen mit is vétett szegény »piknik« szó mint olyan. Mert bár egyetlen Nobel-díjunk sincs, ösztönösen a francia etimológiai szótárhoz nyúlunk (ha nálunk terem ilyen a polcon, akkor talán a Michigani Egyetem könyvtárában is akad egy példány), az pedig egészen ártatlannak mutatja be a Japántól Angolán át Patagóniáig közkedvelt kifejezést: 1694 óta konstans módon a közösen összedobott kedélyes étkezést jelöli. Mondhatni fajokon és nemeken átívelő, példásan globális és befogadó fogalomról van szó, tán csak a »kóla« szó egyetemesebb.
Ha azonban rákeresünk az interneten, az ostoba, évtizedes hoaxokat leleplező oldalakon megtaláljuk a megoldást: a kényszeres bűntudattal élők által terjesztett amerikai népetimológia szerint a »piknik« egy állítólagos XIX. századi »pick a n*gger« kifejezésből eredne, és a feketék lincselésére buzdít; ami nyelvészetileg természetesen színtiszta csacsiság. Mindezt nem anyanyelviként, a Kárpát-medence közepén, kicsit kehes személyi számítógépemmel mintegy 35 másodperc alatt sikerült szálegyedül minden kétséget kizárólag kiderítenem – márpedig hadd ne feltételezzük, hogy a Michigani Egyetem Információs és Technológiai Szolgálatainak neves szakembereket tömörítő munkacsoportja nincs hasonló szintű hardver, illetve digitális jártasság birtokában.”