Be a politikával az iskolákba

„A homo sapiens eredendően úgy van kitalálva, hogy ahogy múlik az idő, úgy lesz – tapasztalatainak következtében – egyre bölcsebb. Ezért van az, hogy bizonyos szituációkban egy négyelemis nyolcvanéves okosabb döntést tud hozni, mint egy friss diplomás ifjonc. Mondhatni, ahogy romlik idővel az ember szeme, úgy lát át egyre jobban a szitán. A kor előrehaladtával érkező bölcsesség azonban nagyon nem tesz jót azoknak, akik a semmit szeretnék eladni – vicceskedő köntösben. A nulla tartalom ajánlata pedig elsősorban az »ötszázalékos« pártok jellemzője. Nekik úgy kellene a valós, rengeteg munkát adó hatalom, mint mókusnak az erdőtűz. A »mérleg nyelve«-funkció, a zsaroló pozíció amire igazán vágynak. Nulla melóval – dupla haszon.

Avagy emlékeznek még a szadesz nagyívű gazdasági miniszterére? Csillag István uram azon túlmenően, hogy CD-re másolta és hazavitte az összes magyar adófizető adatait, kábé annyi hasznot hajtott az országnak, mint egy szatyor vízibicikli. Egy lépcsőháznyi szavazóval a hátuk mögött élet-halál urai lehettek szadeszos testvéreink odabent a Parlamentben. Na, erre jó a parlamenti küszöb megugrása.

Persze ezt a néhány százalékot egyre nehezebb megszerezni egy grincsfa árnyékában felsorolt karácsonyi ötletekkel, miszerint állítsd át a nagyanyádék tévéjét, az ünnepi asztalnál meg kezdd el fikázni a Fideszt – és hasonló feketegyőrös tippekkel. Mindazonáltal eget verő hülyeségekkel is a hatalomba lehet kucorodni, csak meg kell találni vagy az eget verően hülye szavazókat, vagy pedig a nagyon fiatalokat. Akiknek csak vicc az egész, az élet nem más, mint a trotylik csipásfülű okoskodása. Sehol egy poén…”