Tél van már bennünk régóta

Hogyan hat a koronavírus-járvány az emberekre?

Váratlanul és gyorsan ütötte fel a fejét a pandémia, amitől az emberek óriási része megijedt, és ez azóta is tart. Sokan annyira megrémültek, hogy háttérbe szorították a teendőiket, bezárkóztak, és nem mernek kimoccanni, csak az oltást várják.

Ez miért van?

Mert az emberek jelentős része öntudatlanul él, és görcsösen ragaszkodik a racionális biztonság megteremtéséhez. Ez azt jelenti, hogy mindennek kiszámíthatónak kell lennie, vagyis pontosan tudja, mikor, mit és hogyan tesz, és ha váratlanul történik valami megszokottól eltérő, összecsinálja magát. Ezért is fontos a tudatos hozzáállás. A tudatosság pedig azt is jelenti, hogy azzal is tisztában vagyok, hogyan fejleszthetem az önbizalmamat, amelyhez éppen az ilyen váratlan helyzetek kulcsfontosságúak, mert tudom, képes vagyok megoldani. Tudatosan ugrok új, racionális vagy érzelmi töltetű megméretésekbe, amelyek ismeretlenek és tartok tőlük.

Mint amilyen a koronavírus?

Pontosan. De ha nem vagyok lázas, nem vagyok beteg, akkor miért ijedjek meg? Mitől féljek? Ez az alapja mindennek. Az első hullám idején azt mondtam a feleségemnek, ha elkapjuk, akkor csak egy megoldás lehet: meggyógyulunk. Az öntudatlan pesszimistán áll az élethez, a tudatos pedig optimistán. Egyébként is jellemző, hogy sokan mindig a problémát keresik, nem pedig a kiutat. Megy a jajveszékelés, a kifogások keresése, ahelyett, hogy cselekednénk, élnénk.

...

Mikor térhet vissza minden az eredeti kerékvágásba?

Soha!