A szerző a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) elnöke
Sok hang szól ma veszélyeztetett környezetünk védelmében. Közöttük egyre erőteljesebb az egyházak teremtésvédelemről szóló szava, aminek sok közös vonása van a többivel, hiszen a probléma közös. Van azonban két lényeges különbség is. Egyrészt a címben szereplő radikalizmus. Mivel elvi, vallási megközelítésről van szó, itt nem sok tér marad a megalkuvásra késztető – közjótól független – gazdasági-politikai kényszereknek. Másrészt
a teremtésvédelem nemcsak a környezetről, hanem a teljes teremtett világról, tehát az emberről is szól.
Annak teljes valójáról, beleértve az egyéni és társadalmi életét szabályozó törvényszerűségeket is.
Végül is mi a teremtésvédelem, és mi nem? Nem az aktuális problémára adott alkalmi válasz, hanem az egész teremtett világ iránti mélységes tisztelet, és az ebből fakadó felelős magatartás, vagyis a keresztény életforma fontos eleme. Az ember tehát nemcsak része a teremtett világnak, de abban sajátos szerepe van, vagyis felelős gazdája is annak. Erre alkalmassá személy mivolta teszi, amivel a földi világban egyedül rendelkezik. Méltósága egyetemes, személyisége egyedi és pótolhatatlan.
Értelme, szabadsága, önreflexióra való képessége, a többi élőlény fölé emeli. A felelős gazda szerepet a „műveljed és őrizzed” parancsa adja, ami persze egyúttal ajándékba kapott lehetőség is. Lehetőség arra, hogy alkotóképességével élve gazdagítsa ezt a világot, de úgy, hogy közben megőrizze annak szépségét és épségét. A teremtésvédelem tehát nem felirat a természetvédelem, környezetvédelem, fenntartható fejlődés, vagy klímavédelem köntösén, hanem átfogó szemlélet, egy életforma része, ami most különös figyelmet kapott. Keresendő pedig az egyházak megnyilatkozásaiban. Most arra van lehetőségünk, hogy ebből a gazdag anyagból a fontosabbakat kiemeljük.
VI. Pál pápa már 1972-ben üzenetet küldött az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciájára, amelyben megfogalmazott egy keresztény alaptételt:
„A teremtés mindenkié, az ember feladata pedig annak gazdagítása”.
Három évvel később, a Református Egyházak Világszövetsége nairobi nagygyűlésén, a globális környezeti hanyatlás és a tömeges éhezés együttes kezeléséről nyilatkozott. II. János Pál pápa fellépésével nagy hangsúlyt kapott a hivatalos egyházi megnyilatkozásokban a teremtés védelme.