AMIKOR KIPRÓBÁLTAM A BALOLDALISÁGOT

„Mostanában szoktam gondolkozni azon, miért lehet valaki baloldali. Genetikailag ilyen, vagy csak túlságosan nyomasztja a rossz lelkiismerete? Kicsit mélyebben belegondolva azonban túlságosan a normális ember szemszögéből tudunk csak belegondolni ebbe, mert ha elengedjük, akkor balliberálisnak lenni a legjobb dolog lehet a világon.

A kezdeti borzongás után gondoljuk csak végig, hogy mennyire így van. Tulajdonképpen nem kell csinálnod semmit, ha meg mégis, és elbaszod, akkor sincs semmi gond, hiszen válogatott baloldaliak hada fog téged kimenteni a balliberális szavazóknál, akik amúgy se tudnának haragudni rád, hiszen olyan édes cuki magas kisgyerek vagy.

Az egészben az a legszebb, hogy ha nincs kedved vagy bátorságod, akkor az egész nemcsinálásodat elnevezheted valami rosszul értelmezett eufémizmussal a természet és az ember ősi összhangjához való visszatérésnek.

Mondjuk, ha nincs kedved lehúzni magad után a szart a vécében, az simán lehet a legyek szaporodását elősegítő nemes kísérlet. 

Aztán abból se lesz nagy baj, ha évekig pofázol valami faszságot. Mondjuk, hogy nem vagy MSZP-s, vagy meg kell állítani 0rbánt abban, hogy újabb és újabb stadionokat építsen fel. Ezek után simán kiállhatsz MSZP-s jelöltként, vagy kimehetsz a legnagyobb magyar szurkolóként, és senki nem szólhat érte semmit, mert a végén még te leszel a legjobban felháborodva. A legszebb, hogy független újságíróként is gond nélkül lehetsz MSZP-s jelölt, mert az újságírói függetlenséget a baloldalon ilyesmi nem befolyásolja.”