A demokráciába vetett közös hit teremtett látszategységet Magyarországon

„Az ezermillió kérdés között, ami válaszra vár, az egyik, a játékszabályok kérdése. Politikatudományi tankönyvek azt tanítják, hogy a demokratikus rezsim akkor jön létre, amikor a rivális felek nagy vonalakban megegyeznek a játékszabályokban.

A megegyezés azonban (a félreértések elkerülése végett) inkább kompromisszumot semmint tartós megegyezést jelent, de ez most mellékes.

A lényegesebb kérdés, hogy vajon a játékszabályokban való megegyezés miért nem tudott (tartósan) létrejönni nálunk.

A válaszhoz szerintem ki kell lépnünk megszokott köreinkből. A »megszokott kör« valami olyasmit jelent, hogy valakik felrúgták a játékszabályokat.

Én másfelé keresgélek.

Két módon lehet ugyanis tartós megegyezésekre jutni. Az egyik, hogy ha van olyan »szuper-tekintély«, amely eléggé erős ahhoz, hogy az ellenérdekelt feleket is meggyőzze a megegyezés szükségességéről.

Ilyen »személyi« tekintély nem volt a rendszerváltás idején, de volt nekünk egy – mondhatni: fogalmi – tekintélyünk, s ez a demokrácia. A demokráciába vetett közös hit teremtett (mint később kiderült) látszategységet Magyarországon.

A másik mód a megegyezéshez nem más, mint a hosszú kísérletezés.

Ez volt a Nyugat útja.

Mert egy percig ne gondoljuk, hogy ott a demokratikus megegyezések rögvest a nagy fordulatok után megteremtődtek. Anglia 1688, Franciaország 1789 után jó darabig mindenféle belső küzdelmekkel volt terhelt. Nem beszélve az Egyesült Államok első száz évéről. A demokráciát az elitek (és persze a társadalom) hosszas úttévesztések és visszaesések árán tanulták meg.

Ja, hogy nekünk erre nincs időnk?

Meglehet.

De egyet nem lehet: puszta mintaátültetéssel, vagy rendeleti úton játékszabályokat, belső megegyezést teremteni.”

Nyitókép: Facebook