Káromkodós Blanka, Kávéfőzős Luca, Pukli István, a Feketeruhás Nővér, Palya Tamás és még sokan mások

„Eltérő színvonalon, de a legtöbb tüntetésen mindig vannak emblematikus arcok, akik rendre ugyanabba a hibába esnek. A polgári ügyüket nem sikerül megtartaniuk középen, hanem pusztán azért, mert a támadást a Fidesztől kapják, a balliberális univerzumba sorolnak. Nem tudják megőrizni az autonómiájukat, és sem a személyük, sem az ügyük nem marad össztársadalmi többé, éppen ezért nem is képes fennmaradni sokáig. Tulajdonképpen ugyanazokká a figurákká válnak különböző sztorikkal.

Nekem tök őszintén fogalmam sincs, miért tart a NoÁrgyerek (»a NoÁr a mozgalom neve!«) megint Montágh Imre beszédgyakorlatot némi Pap Rita koreográfival, de egy biztos: én nem azért mentem ki tegnap tüntetni, hogy levitézlett balliberális kabalafigurák öntudatparádéját nézzem. Sőt, ha azt látom, hogy az események elvesztik a polgári integritásukat, mert Bródy János és Lang Györgyi keltik fel bennük a »liberális« szónak azt a torz, félreértett szellemét, amire a telex-444 tengely előszeretettel maszturbál a mai napig, akkor inkább elkezdek gyűjteni a gyerekeim magánoktatására, és szarok az államira. Ezek ne reformáljanak semmit!

Palya Tamásnak azt a kérdést kell feltennie, hogy szalmalángot szeretne-e (mint a fent felsorolt többi azonosulható tüntetős arc), vagy inkább szikrája szeretne lenni egy egyre nagyobb, fokozatosan melegedő, de végül politikai irtásokon is átterjedő tűznek. Ha utóbbi – és csak ennek van értelme –, akkor sokkal jobban kell ügyelnie rá, hogy a konzervatív, nemzeti táborból is csatornázzon be szereplőket az ügyébe, vagy a balliberálisokat is tartsa tőle távol.”

Nyitókép: Facebook képernyőfotó