Pell és a pedofilügyek: így csúsztat a Telex, a 444 és a HVG

„Meghalt George Pell bíboros, akit korábban pedofília miatt ítéltek el” – ezzel a címmel tudósít a Telex George Pell haláláról. A 444 hasonlóképp: „Meghalt George Pell bíboros, az egyházi gyerekmolesztálási ügyek legismertebb arca”. Hvg: „Meghalt George Pell bíboros, a legmagasabb rangú katolikus tisztviselő, akit pedofília miatt elítéltek”.

A RTL Klubnak sikerült korrekt címet adnia: „Meghalt a pápa egykori bizalmasa, a pedofília miatt börtönbe küldött, majd felmentett George Pell”.

A felmentésről a többi lap csak híreik szövegében számol be.

A 444 korábban is manipulatívan tudósított George Pell molesztálási peréről. Ugyanis miközben végig sokkal többet írtak róla, mint bárki más a magyar médiában, a felmentést csak azután írta meg egy nap késéssel, hogy a Mandiner felhívta rá a figyelmet, hogy ahhoz képest, hogy a 444 mekkora figyelemmel kísérte a Pell-ügyet, a felmentést elfelejtették megírni – s mikor megírták, akkor is azt bizonygatták, hogy „nem zörög a haraszt, ha…”

Ezek a lapok eldöntötték, hogy a bírósági felmentés csak valamiféle elégtelen bizonyítás miatt történhetett meg.

Pedig ennél többről volt szó. George Pellt 1987-ben nevezték ki Melbourne segédpüspökévé, majd 1996-ban püspökévé. 2001-ben Sydney nyolcadik érseke lett. 2003-ban II. János Pál bíborossá kreálta. Részt vett mind a 2005-ös, XVI. Benedeket megválasztó, és a 2013-as, Ferenc pápát megválasztó konklávén. Ferenc pápa Rómába hívta és bíborosi tanácsadó testülete tagjává nevezte ki, illetve 2014-ben az újonnan létrehozott Gazdasági Titkárság első prefektusává tette. Eme minőségében a Vatikán pénzügyeit volt hivatott rendbe tenni. 

Ellentmondásos vádak, elítélés és felmentés

2018-tól Melbourne-ben állítólagos molesztálás miatt állították bíróság elé, még börtönbe is került, de végül az ausztrál legfelsőbb bíróság felmentette a vádak alól, mivel azok meglehetősen gyenge lábakon álltak, és ellentmondásosak voltak. A perek kapcsán az is felmerült, hogy azokat egy másik, Pell pénzügyi tisztaságra törekvését nem kedvelő bíboros pénzelhette, akit aztán Ferenc pápa megfosztott bíborosi címétől.

amelyeket az eredeti vádak szerint a melbourne-i Szent Patrik-székesegyház templomi kórusának két, 13 éves tagjával szemben a kilencvenes években követett el, néhány hónappal azután, hogy a város érsekévé nevezték ki.

A bíboros fellebbezett az ausztráliai Victoria állam fellebviteli bíróságához, de az helyben hagyta az ítéletet. George Pellt hat év szabadságvesztésre ítélték, és 13 hónapot töltött börtönben. Victoria állam fellebbviteli bíróságának háromtagú testületéből egyébként egy tag kisebbségi ellenvéleményt írt a márciusi ítélethez, melyben elégtelennek találta a Pell elleni bizonyítékokat. 

A legfelsőbb bíróság azt is megtehette volna, ha nem találja az ítéletet kielégítőnek, hogy visszaküldi az ügyet Victoria állam fellebbezési bíróságának; vagy akár az egész eljárást újrakezdhették volna az alsófokú bíróságon.

Nem:

teljesen egyöntetűen, minden tagjának egységes állásfoglalásával.

A Pell ellen felhozott állítólagos bizonyítékok ugyanis elég gyenge lábakon állnak. A két állítólagos áldozat közül ugyanis csak egyik jelent meg a bíróságon. A másik elhunyt 2014-ben, de korábban az mondta édesanyjának, hogy sosem molesztálták. Emellett a maradék egy állítólagos áldozat vallomásában állandóan változott az események időpontja, ahogy az egész narratíva is, és számos inkonzisztencia lelhető fel benne.

Harmadrészt az alsóbb rendű tárgyalásokon másik húsz tanú ellene mondott az egyetlen állítólagos molesztáltnak, s arra is felhívták a figyelmet, hogy a megjelölt időpontokban a melbourne-i katedrális sekrestyéje tele kellett, hogy legyen emberekkel, tehát Pell nem tudott volna molesztálni senkit. 

Pell ellen persze millió más vádat felhoztak az évek során, amiket a 444 is akkurátusan kilistázott: mind olyasmit, hogy ignorált volna molesztálási ügyeket, mind olyasmit, hogy ő maga molesztált. Ezek a vádak azonban nem állják meg a helyüket, mindegyik könnyedén cáfolható vagy azért, mert a kezdő papon püspöki jogköröket kér számon, vagy mert a vádak fizikailag lehetetlenek, vagy mert ellentmondásosak. Egyébként ő hozta létre az áldozatok védelmében a Melbourne-protokollt. (Ajánlom a 444-esek figyelmébe ezt a cikket a First Thingsen.)

Sok a hamisan megvádolt pap

Magyarán az egész molesztálásosdi nem történt meg. De hát tudjuk, hogy

Hozzáteszem: a Pell-ügy azért is fontos, mert nem egyedi, hogy hamisan vagy nyerészkedési okokból gyanúsítanak meg papokat molesztálással.

Ez nem jelenti azt, hogy minden ügy ilyen; hanem hogy az ügyek egy része ilyen. 

Az amerikai statisztikák régiótól függően 17-50 százalék közé teszik a hamis áldozatok arányát. A Georgetown Egyetem kutatásai szerint ez 17-25 százalék; a Bostoni Érsekségnél, ami az első és legismertebb eme botrányok sorában, 32-45 százalék; a Los Angeles-i Főegyházmegyében pedig egy FBI-ügynök becslése szerint a gyanúsítások fele, azaz 50 százaléka volt hamis. Ha mindezt átlagoljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az amerikai áldozatok egyharmada valójában nem volt áldozat, és az általuk meggyanúsított papok pedig nem követtek el semmit. (Lásd minderről ezt a kötetet.)

Vannak egészen extrém esetek is: 2005-ben jelent meg egy ír hölgy, Kathy O’Beirne kötete, a Kathy’s Story: A True Story of a Childhood Hell Inside the Magdalena Laundries. Azt részletezte, miként molesztálták őt és társait az ír apácák intézetükben, ahová apja beadta őket. Négyszázezer darab kelt el belőle, mire a szerző testvérei figyelmeztették a nyilvánosságot, hogy az egész kötet, úgy ahogy van, hazugság, és nővérük notórius hazudozó. 

George Pell fő bűne valójában az, hogy mert régimódi katolikus lenni, Ausztrália egyetlen bíborosaként. Magyarán George Pell bűnbak a baloldali lapok szemében.

Fotó: MTI/EPA/Massimo Percossi