Sikerrecept

„A magyar miniszterelnök intellektuális teljesítményéről – amelyet az ellenzéki oldalon is övez némi ambivalens áhítat – sokat elárul, hogy Tusnádfürdőn, ahová rendszerint egy kis jövőfestés végett jár, utoljára 2014-ben mondott olyasmit, amire mondjuk egy hónap távlatából is érdemes volt visszaemlékezni. Az illiberális államról van (volt) szó, amely - mielőtt még csettintenénk, hogy ezt is milyen jól megmondta – egyrészt az egyre foghíjasabb demokratikus díszletek közt épülő magyar diktatúra fedőneve lett Orbánnál, másrészt mint jövőkép, nagyobbat bukott, mint a Fradi a feröeri pizzafutárok ellen. (...)

A szingapúri sikerekhez Magyarországon – többek között – az ázsiai fejlődési centrum közelsége, a konfuciánus filozófia, a kultúrák és vallások szabadsága, valamint egy felvilágosult uralkodó hiányzik (a mi vezetőnk nagyjából a múlt század 70-es éveinek fogalomrendszerével próbál irányítani egy 21. századi országot, és igaz ugyan, hogy uralkodónak képzeli magát, folyamatosan túlterjeszkedve a törvények adta hatáskörén, de valójában csak egy leváltható állami hivatalnok). Egyszóval Szingapúr magyar szemszögből akkor sem mérvadó, ha Felcsútról nézve szimpatikus.

Kína láthatóan nem tud kikecmeregni a Covid utáni krízisből, és ha a nagy képet nézzük, leginkább az hiányzik neki, ami Magyarországnak is: az alternatíva. Azaz minél erősebb kézzel irányít a Párt, annál tétovább az ország gazdaságilag (szép magyar siker: ebben már felzárkóztunk hozzájuk). Indiát olyan mélységű etnikai, vallási, nyelvi stb. ellentétek feszítik, amelyek épp azt kérdőjelezik meg, ami Orbán politikai világképében a legfontosabb: a nemzetállami jövőt. Mellesleg India a nemzetközi migráció legnagyobb kibocsátó országa – ha ez az a modell, amit követni akarunk, akkor jó az irány. Törökország a saját történetének legnagyobb válságával küzd, szintén totális pártállami irányítás alatt, ez is pipa. Oroszország kapcsán pedig azokban a bizonyos elemzésekben legfeljebb arról folyik a vita, hogy mennyi időre nullázta le magát: tíz évre, harmincra, vagy netán örökre.

Egyszóval országunk fejének legutóbbi érdemleges tusnádfürdői mondatai nem öregedtek túl szépen. Amit idén mond, alighanem abból is csak a várható megszorításokra utaló szóvirágokat érdemes figyelni – a jövőnk szempontjából minden más teljességgel érdektelen. ”

Nyitókép:  MTI / Mohai Balázs