Nem tanul elődei hibáiból az Amerikai Birodalom

„Egy-egy birodalom sokféleképpen bánhat a jóval kisebb hűbéreseivel. Henceghet nekik naphosszat a saját felsőbbrendű mivoltával, pökhendin kioktathatja őket a helyes gondolatokról, sőt akár agresszíven fenyegetőzhet, ha nem érzi eléggé érvényesülni a saját érdekeit vagy a csodálatos felsőbbrendű létezése elemeinek az átültetését. A birodalmak erősek, viszont mulandóak is: hol van már a Szovjetunió, hol van a német Harmadik Birodalom, hol vannak a Habsburgok vagy az Oszmánok, és hol lesz valahány évtized múlva az Egyesült Államok… Nemzetek fölött átívelő birodalomnak lenni nem könnyű, hiszen a csúcsragadozónak csak ellenségei vannak, és mindenki le akarja taszítani a kiemelt helyzetéből. Nem sok hiba fér bele. Épp ezért kiábrándítóan buta az a birodalom, amely önelégültségében még a korábbiak hibáiból sem képes tanulni. Pedig a magyarokkal igazán nem bonyolult dolog szót érteni.

Ahhoz viszont némileg ismerni kell a magyarokat, hogy hatékonyan és gyümölcsözően szót lehessen velük érteni. El kell menni közéjük nyakkendő nélkül – mármint nem a saját magad által kitartott, hajbókoló ügynökcsapatok társaságába, hanem az igazi hús-vér magyarok közé –, és el kell velük beszélgetni a világról, az életről, a múltjukról és a terveikről. Amely birodalom veszi ezt a fáradságot, hogy megismerje a magyarokat, és utána hajlandó szembenézni azzal a valósággal, hogy nem tudja az egész világon önmagához görbíteni a teret, hanem bizony alkalmazkodni kell a helyi sajátosságokhoz, az nagyon sok kellemetlenségtől kímélheti meg önmagát. Mert Magyarország egyik őt megszálló birodalom ellen sem győzhetett, ám mindegyiknek sok-sok kényelmetlen pillanatot szerzett, ugyanis vagy megismerni minket nem voltak hajlandóak, vagy a logikus következtetésekkel szembenézni nem voltak képesek.

Az Oszmán Birodalom kicsit kilóg a sorból, hiszen sosem tudta uralma alá hajtani a teljes országunkat, így ő inkább a magyar küzdőszellemmel ismerkedhetett meg. Persze mi is kivéreztünk a több száz éves harc alatt, mi is csak vesztettünk ezen, viszont a törökök elképesztő erőforrásokat mozgósítva is elhasaltak itt: csak a magyar és a perzsa frontjukon nem sikerült a végső áttörés a főerőikkel sem. A szovjet és pláne a náci német birodalom itteni hatalma történelmi léptékben rövid idejű volt, ám roppant pusztító mivoltuk ellenére is sok idegeskedést okozott nekik a rebellis Magyarország.

A magyar ugyanis ilyen önérzetes és konok fajta, hogy ha nyomasztják, fenyegetik, ütik – akár kintről, akár bentről –, arra csak megkeményedik, kuruc/betyár üzemmódba vált, és előbb-utóbb visszaüt. Ennek ismerete nélkül esélytelen Magyarország hosszútávú, nyugodt kormányzása.”

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK/AFP