Gágyor Péter

2017. március 7. 13:07
Egy hétköznapi, középiskolai történetet sikerült felemelni a katarzis csendet teremtő világába.
2016. november 17. 17:20
Mi minden, hány egymás poétikájának szögesen ellentmondó jelenség fér bele a színház jelenség fogalomkörébe?
2016. november 4. 15:15
Az ethosz örök emberi gesztus volt és marad. Önkéntes cselekedet. Belső kényszer.
2016. szeptember 28. 10:44
A jövendő ünnepek méltóságáról.
2016. augusztus 22. 14:15
Közepesnek is alig minősíthető, a faluzó cirkuszokra jellemző, gyengécske töltelékszámok egyvelege ez csupán, lóháton.
2016. június 16. 08:45
Az ember, persze könnyedén, kimondja: csak semmi pátosz! Igen, a lényeges üzenet elszürküléséig agyonismételgetjük.
2016. április 26. 11:58
A színész pedig teljesíti feladatát, közben esetleg fiatal anya, és gyermeke kortársai az öklüket rázzák feléje. A felnőtt közönség bár ugyanígy érez, de megtanult viselkedni. Kegyeit azonban nem a negatív szerep képviselőjének lábai elé szórja.
2016. április 18. 15:00
A lehető legaprólékosabb jellemábrázolást megközelítő színészi alkotás magas szintű eredménye a színházi teljesítménynek. És bizony, olykor távol áll az átlagos, mindennapi lelki élményektől.
2016. április 6. 17:57
A világ nem fogad szót sem nekünk, sem katarzisunknak. Csak nem tudja megúszni a katarzisok jelenlétét a megkísértést. Mert katarzis van, létezik. És előbb utóbb szóba áll a világgal, velünk vagy ellenünk.
2016. március 29. 10:30
A tánc nem mesél, el sem beszél, és nem érvel – ha mégis, akkor az érzelmek, szenvedélyek világában teszi ezt. A tánc rítus volt és az is marad.